Századok – 1932

Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152

A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALAPÍTÁSÁNAK VIGÁGPOLITIKAI HÁTTERE. 167 félreismerhetetlen származékai az itt tárgyalt ottói intitulatio-nak a servus Jesu Christi-nek. A király előtt hordozandó kereszt : „velut signum apostolatus" ; „ego sum apostolicus — mondja a pápa Hartwick szerint — ille vero merito Christi apostolus",1 A ,,rex pius, iustus et pacificus" nagy középkori sémája—melynek egyik kifejezése a szentistváni Intelmek könyve — az ottói évtizedekben mintha kibővülne a „rex apostolicus" nomen-éve 1. Érdekesen világítja meg ezt a gondolatkört Querfurti Bruno. A keresztényi fejedelem „dicsősége és üdvössége az Egyház gyarapítása" ; ezáltal nyeri el a király a „nomen apostolicum'*-ot Brun szerint kétirányú tevékenységgel jut el erre a dicsőségre a „jó" uralkodó : külországokban pogánymissziót vállal (laborat, ut baptizaretur paganus) országában — keresztény híveinek — „békét oszt" fpacem donat). A missziós gondolat, mely — mint láttuk — az ottói politikának oly fontos eleme volt, itt egyetemes, a keresztény világszemléletből folyó megokolást nyer, — a birodalmi imperializmus erkölcsi jogcíme lesz.2 Az esztergomi érsekség — a kor eszmélete szerint — neracsupán a magyarságnak szólt, hanem új. Salzburg, Magdeburg vagy Gnesen lett : a hódító Imperium christianum egyik előretolt örse. Szólt az egész, még kereszténnyé nem vált világnak. Az új magyar király „apostoli" rex christianus lett, hasonlatos III. Ottóhoz. Pápai koronáját 1000 karácsonyán tették fel fejére, ugyanazon az ünnepen, amelyen Nagy Károlyt koronázták. A koronázás szertartását a nép acclamatiója kísérte, mint bármely nyugati uralkodóét.3 A magyar 1 „Quibus audit is valde gauisus romanus pontifex, cuncta prout fuerant postulata, benigne concessit, crucem insuper ante regi ferendam, velut in signum apostolatus misit, ego, inquiens, sum apostolicus, ille vero merito Christi apostolus." Hartvicis Vita St. Steph. Regis 9, Endlicher p. 173. 2 Brun levele II. Henrikhez : Nonne magnus honor magnaqne salus regis esset, ut aecclesiam augeret et apostolicum nomen coram deo inveniret, hoc laborare, ut baptizaretur paganus, pacemque donare adiuvantibus se ad hoc christianis. Mon. Polon. I. Lemberg 1864, p. 223 sqq. V. ö. Schramm, I, 146.—A középkori uralkodói eszményről ν. ö. már fentebb idézet dolgozataimat, melyek a szentistváni Intelmekkel foglalkoznak, különösen „Szent István politikai testamentuma" c. tanulmányomat, Minerva 1930—1932. A „pax" fogalmáról e korban : „Szent István, a békefejedelem" címen a Magyar Nyelvben írtam, XXIII (1927) 452 kk. 3 „. . . presulibus cum clero comitibus cum populo laudes congruas adclamantibus . . . Unctione crismali perunctus, diademate regalis dignitatis . . . coronatur." Hartvic 5. U. így Leg. Maior. Az