Századok – 1932
Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152
162 BALOGH JÓZSEF. és sacerdotium viszonyát a magyar királyság meghatalmazásának évében kétséget kizáróan felfedje előttünk. A híres 1001. évi okirat megdöbbentő élességgel és öntudatossággal adja Rómának s a világnak tudtául, hogy II. Sylvester pápa a „császárnak ordináltja és kreáltja" és ha most a mondott nyolc grófsággal való rendelkezés joga reáruháztatik, Szent Péter széke egyedül a császárnak Sylvester személye iránti szeretetéből élvezi ezt a fejedelmi kegyadományt, mint a császár önkéntes felajánlását abból, mi jog és hagyomány szerint egyedül az övé, a császáré és semmiképpen sem a pápáé és soha nem is volt az ! A híres Konstantinusi donációt kíméletlenül hamisítványnak, commentinum praeceptum-nak és scriptum imaginarium-nak bélyegzi Ottó és elutasítja.1 Ennek az ajándékozási okiratnak rendkívül fontos tartalmán és hangján kívül különösen figyelmet érdemlő a protocolluma. III. Ottó itt „az apostolok szolgájának" hívja önmagát s gondos tanulmányok mutatták ki erről a szokatlan intitulatio-ról, hogy benne ezúttal nem a vallásos ifjú áhítata tükröződik, hanem elsősorban eszmei tartalmú és politikai célzatú terminológiával van dolgunk, melynek a magunk témája szempontjából rendkívüli jelentősége van. Ennek az intitulatio-nak ez az előzménye. Mikor III. Ottó egy évvel előbb, 1000 kora tavaszán útrakel, hogy szentéletű barátjának, a cseh Adalbertnek sírja felett a lengyelországi Gnesen-ben érsekséget alapítson, egy másik intitulatio-t visz magával. Egész lengyelországi utazásán, mindaddig, míg Aachenbe visszaérkezik, a császár ezt a címet viseli : „Servus Jesu Christi et Romanorum Imperator augustus secundum voluntatem Dei salvatorisque nostrique liber at or is Ebben a címben is soká a rajongó ifjú elhatalmasodó miszti-1 (1) In nomine sancte et individue Trinitatis. Otto servus apostolorum et secundum voluntatem Dei salvatoris Romanorum imperátor augustus. (2) Honiam caput mundi profitemur, Romanam ecclesiam matrem omnium ecclesiarum esse testamur, sed incuria et inscientia pontijicum longe sue claritatis t.itulos obfuscasse. (6) Spretis ·—- ergo commentions preceptis et imaginariis scriptis, ex nostra liberalitate sancto Petro donamus, quae nostra sunt, non sibi, quae sua sunt, veluti nostra conferimus. Sicut enim pro amore sancti Petri domnum Silvestrum magistrum nostrum papam elegimus et Deo volente ipsum serenissimum ordinavimus et creavimus, ita pro amore ipsius domini Silvestri pape sancto Petro de publico nostro dona conferimus, ut. habeat magister, quod principi nostro Petro a parte sui discipuli offerat. (7) Octo igitur comitatus pro amore magistri nostri domini Silvestri pape sancto Petro offerimus et donamus . . . Mon. Germ-DD. II. (Sickel) p. 818—820 ; Schramm Π. 65.
