Századok – 1932

Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152

160 BALOGH JÓZSEF. Dicant pauperum milia : Per ista mea anima, Hunc mater nostra et domina genuit Adellayda Î"1 Megigézetten ámulnak a népek s a szegények ezrei várják a császártól a fejedelmi pietas kegyelmét ; csak egy lépés ettől a csodaváró áhítattól a Róma-misszióig. Az „Imperium Christianum"-nak küldetése van: világrendet jelent, a népek békéjét, a lelkek harmóniáját, a civitas dei-t a földön. Szervesen illeszkedik belé ebbe az eszmekörbe az a karoling-ottói keleti politika, melyből itt kiindultunk. Ez a hódító és civilizációs politika oly mértékben eggyéforrt az egyetemes Egyház céljaival, hogy a császárság misszós útját legjobban a római pápa egyengethette. Mint Nagy Károlynál és Nagy Ottónál már igazoltan láttuk, III. Ottó is foedust teremt a pápasággal, mely ilyként a császárság keleti-missziós politikájának eszköze. —- a pápa a nemzeti céljaiból kiemelt, nemzetfölöttivé tett keresztény világpolitika garánsa. Hogy a nagykárolyi „nostrum-vestrum"-elmélet, a szerepek megosztásán nyugvó császár-pápa közti foedus még élő valóság, fényesen igazolja vercelli-i Leo oly fontos „ritmusa" 998-ból (Versus de Gregorio papa et Ottone augusto), mely a császárt és a pápát, mint „két égitestet" ünnepli, akik világszerte elűzik a sötétséget és fényt öntenek az Egyházra ; a császárság ereje a kard, a pápáé a csengő Ige : vos duo luminaria per terrarum spacia illustrate ecclesias effugate tenebras ut unus ferro vi g eat, alter verbo tinniat.2 Kétszáz évvel Nagy Károlynak elöljáróban méltatott levele után, verses változatban jelentkezik itt a két-hatalomelmélet. A nostrum-vestrum nagykárolyi szereposztása még kimélyül azáltal, hogy III. Ottó egészen új sikra állítja a pápaságot. Róma többé nem a pápa Rómája, hanem a császáré, de a pápa is a császár pápája. V. Gergely és II. Sylvester — a német és francia egyházfő — mind a ketten III. Ottó jelöltjei és kinevezettjei. Voltaképpen hallatlan kezdemény, hogy a fiatal, szinte 1 Részletesen foglalkozik e szöveggel Schramm i. m. I. 75. kk., 59—61. 11. 2 Diimmler, Anselm der Peripatetiker, Halle 1872, p. 78.