Századok – 1932
Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152
A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALAPÍTÁSÁNAK VIGÁGPOLITIKAI HÁTTERE. 153 tikiis" és egyházpolitikai céljait, de ugyanakkor félreérthetetlen hangsúllyal jelöli ki a pápa szerepét is a diadalmas hódítópolitika folytán szüntelenül bővülő keresztény világnak igazgatásában. Ez a szerep — Nagy Károly szerint — lényegileg lelki és szellemi lehet csak. Nostrum est — vestrum est : immár „császári" parancsok formája ez. Nostrum est : az uralkodói feladat az egyházat pogányok és hitetlenek támadásaival szemben megvédeni künt, — bent ellenben a katholikus vallás elismertetésével megszilárdítani. — Vestrum est : a Te feladatod, Szent Atyám, Istenhez emelt kézzel segíteni hadseregemet, hogy a Te közbenjárásoddal a vezérlő és adakozó Isten a keresztény népet Krisztusnak ellenségei felett győzelemhez segítse és Krisztus neve az egész világon tündököljön.1 Világos, hogy a pápa a római lokális „kis" politika körébe kívánja belévonni a nagyhatalmú frank királyt, akinek hódolattal ajánl fel olyasmit, aminek adományozása kuriális felfogás szerint az ő, a pápa, joga. Ezzel szemben a király a helyi politika ösvényéről az ecclesia universalis világpályájára akarja szorítani III. Leót s e pályán csupán a lelki irányítást szánja neki. A szerepeknek ilyen elosztása alapján „sérthetetlen szövetséget" — inviolabile foedvs — kíván a király a pápával kötni ; ebben a szövetségben a világi hatalom teljessége félreérthetetlenül az uralkodóé s az Egyház fejének annyi marad, amennyit Károly néki kiosztani helyesnek tart. Ε fontos levél megírásakor Nagy Károly már Európa urának érezte magát s bizonyára a császárság felé is törekedett, —ám aligha abban a formában kereste, melyben 800. karácsonyán elnyerte. Mert a négy évvel a levél után elkövetkezett meg-1 Sicut enim cum beatissimo patre praedecessore vestro, sanctae paternitatis pactum inii, sic cum beatitudine vestra eiusdem fidei et caritatis inviolabile foedus statuere desidero ; quatenus, apostolicae sanctitatis vestrae divina gratia advocata precibus, me ubique apostolica benedictio consequatur, et sanctissima Romanae ecclesiae sedes Deo donante nostra semper devotione defendatur. Nostrum est : secundum aux ilium divinae pietatis sanctam undique Christi ecclesiam ab incursu paganorum et ab infidelium devastatione armis defendere foris, et intus catholicae fidei agnitione munire. Vestrum est, sanctissime pater : elevatis ad Deum cum Moyse manibus nostram adiuvare militiam, quatenus vobis intercedentibus Deo ductore et datore populus christianus super inimicos sui saneti nominis ubique semper habeat victoriam et nomen domini nostri Iesu Christi toto clarificetur in orbe. Mon. Germ. Hist. Epist. IV., Carolini Aevi II, 136—8.
