Századok – 1932
Szemle - Stowasser O. H.: Inventar des Schlossarchivs Jaidhof bei Gföhl. Ism.: Paulinyi Oszkár 120
120 SZEMLE. leteket, amelyeket H. Schütter, a bécsi állami levéltár ny. igazgatója engedett át közlésre. Schlitternek eredetileg az volt a szándéka, hogy Schwarzenberg Félix herceg életrajzát írja meg* és ezért a napló tudományos feldolgozásához Ferenc József engedélyét még 1907-ben kieszközölte. A napló azonban abban az időben Ferenc József fivérének, Lajos Viktor főhercegnek tulajdonában volt, a Salzburg melletti Klesheim kastélyban ; Zsófia főhercegasszony ajándékozta neki emlékül. Schlitternek tehát a napló tulajdonosától is engedélyt kellett nyernie ; Lajos Viktor azonban csak arra adott neki felhatalmazást, hogy a tervezett munkája körébe vágó naplórészeket, azaz az 1848 márciustól 1852 áprilisig, Schwarzenberg haláláig terjedő feljegyzéseket lemásolja, mert a napló — a főherceg akkori nyilatkozata szerint — a maga egészében nem politikai, hanem túlnyomólag személyi és családi természetű visszaemlékezéseket foglal magában. Tehát Schütter csak a fenti évekből származó és némiképen politikai vonatkozásit naplórészeket jegyezhette ki. Azonban a betekintésre átengedett napló teljes anyagának áttanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy Schwarzenberg rendkívül káros befolyást gyakorolt a fiatal és az államkormányzatban tapasztalatlan Ferenc Józsefre, és ezért az uralkodóra, valamint Aehrenthal Alajos gróf közös külügyminiszterre, Schwarzenberg nagy tisztelőjére való köteles figyelemből eltekintett a naplókivonatok közlésétől, sőt Schwarzenberg életrajza megírásának tervét is elejtette. így maradtak Schütter feljegyzései egészen 1931-ig kiadatlanok. A napló utolsó őrzési helye a schönbrunni kastély volt, ahonnét 1918 novemberében Károly Lajos főherceg levelezésével együtt ismeretlen kezekbe került. Zsófia főhercegasszony naplótöredéke általában csalódást jelent azok számára, akik annak közzétételétől az udvarról vagy a XIX. század közepén érvényesült udvari politikáról eddig szerzett ismereteinkhez képest szenzációt vártak. A politikai eseményekről sokkal kevesebbet jegyzett fel, mint amennyiről bizonyára tudomása volt. Jellemző például, hogy a debreceni trónfosztó határozatról egy szóval sem emlékezik meg, pedig alig hihető, hogy ez az esemény az udvarnál intim megbeszélésekre ne adott volna alkalmat. A naplókivonatokból egyébként még annyi sem állapítható meg, hogy milyen befolyást gyakorolt a főhercegasszony a különböző államügyekre, amit pedig más források kétségkívül igazolnak. A magyarországi eseményekről a naplókivonatban csak kevés feljegyzést találunk. Jellasicsot természetesen magasztalja, Batthyányiról pedig megvetéssel beszél. A naplójegyzetek alapján mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Zsófia vallásos és erősen dinasztikus érzésű asszony volt, akinek azonban Ferenc József trónralépése után koránt sem volt az uralkodó elhatározásaira olyan állandó és közvetlen hatása, mint annakelőtte. Az ifjú, jóindulatú, de kevés tapasztalattal rendelkező uralkodó Schwarzenberg irányítása alá került, amiről a magyar történelem és az egyéni magyar sorsok számtalan gyászos emléke eléggé tanúskodik. R. a naplótöredéket jegyzetekkel és igen tanulságos bevezetéssel látta el. Jánossy Dénes (Bécs). Stowasser O. H.: Inventar des Schlossarchivs Jaidhof bei Gföhl. Archivalische Beilage der Hist. Blätter, Heft 1. 1—24. 1. Wien, 1931. A bécsi házi, udvari s állami levéltár tisztviselőinek hivatásszeretetét dicséri, hogy nemcsak életre támasztották régi folyóiratukat, hanem vállalták a folyóirat programmján eredetileg kívül hagyott feladatkör ellátását is, t. i. a községi, egyházi és földesúri levéltárak leltárainak
