Századok – 1932

Szemle - Marsili L. F.: Scritti inediti. Ism.: Iványi Béla 116

SZEMLE. Ill úgy most ő a Habsburgok lezüllött pénzügyeinek egyetlen mentsvára, kinek közreműködése nélkül a tizenötéves török háború finanszírozása csakhamar zátonyra futott volna. Kölcsönei mellett a többi hitelezők követelései eltörpülnek. A török veszedelem, Bocskay támadása az ő üzleti vállalkozásának létalapjait is fenyegeti s ez években mindent kockára téve, a kincstár hitelképességét messze meghaladó hitelnyújtástól sem riad vissza. 1606-ban az 1602. évi 150 ezer forinttal szemben már közel egymillió a követelése. Követeléseinek kiegyenlítése hosszú évekbe tellett s ezt is csak ingatlanok átvállalásával tudta elérni ; de ezek közt ott volt az oderbergbeutheni uradalom, ma is a család vagyoni jólétének alapja. K. tanulmánya vázlat csupán, vonalaiból azonban Magyarország és Ausztria gazdasági viszonyait jellegzetesen megvilágító monográfia keretei bontakoznak ki. Az elsőrendű forrásanyagnak, a kereskedőház üzleti könyveinek s levelezésének teljes hiánya miatt K. csak másodlagos értékű s jobbára izolált adatokra támaszkodhatik, de ezeket nem mindennapi érzékkel tudja tágabb összefüggéseikben értelmezni s meggyőző képben összefogni. Magyar vonatkozásban Henckel Lázár személyében megismertet azzal a rendkívüli vállalkozó egyéniséggel, aki párját nem találó méretekben tudta kiaknázni a török hódoltságbeli Magyarország — egyébként már Takáts Sándor által megállapított (Török világ Magyarországon, III. 1. s köv. 11., Szegény Magyarok 129. s köv. 11.) ·— élénk külkereskedelmének vagyonszerző lehetőségeit. Ezzel szemben sajnálatos hiánya hazai kutatásunknak, hogy Takáts Sándor ösztönző megállapításai ellenére is, ezen kori távolsági kereskedelmünknek hazai talajon maradt képviselőit, a magyar tőzséreket — talán az egy Thököly Sebestyén kivételével — nevükön túlmenően ma sem ismerjük. Pedig multunk e szegmentuménak részlettanulmányokban való megismertetése nem ígérkezik hálátlan feladatnak. Ez lenne elsősorban arra hivatva, hogy a tévhit birodalmába utalja a kereskedelem iránti érzéketlenségről, mint jellegzetes faji sajátságról szóló felfogást, mely a legutóbbi két század fejlődésének hatása alatt szinte kipusztíthatatlaiiul beleette magát mind tudományos, mind tágabb általános közfelfogásunkba. Holott ez a sajnálatos fejlődés nem annyira faji sajátságnak, azaz belső tényezőnek, hanem inkább bizonyos külső momentumoknak, főként a bécsi udvar XVII—XVIII. századi kereskedelempolitikai rendelkezéseinek rovására kívánkozik. S az eleddig virágzott magyar kereskedelem és a fajiság belső tényezője közti összefüggésnek megítélésénél nem szabad merő véletlennek tulajdonítanunk, hogy a magyar kereskedelem delelőjének két leggrandiózusabb, a magyar glóbusz határait is szűknek talált vállalkozó egyénisége, Thurzó János és Henckel Lázár a Szepesség települési elemeinek legmagyarabb rétegéből, a szepességi tízlándzsások településéből, s ennek is egyazon vérségi közösségéből, a bethlenfalvaiból sarjadzott ki. (A Henckel-család bethlenfalvai származása a Doerrnél, Jb. d. k. k. herald. Ges. „Adler", 1908 közölt adatok alapján kétségtelenül megállapítható.) Áz a körülmény, hogy mindkettő az országhatárokon kívül — Thurzó Krakkóban, Henckel Bécsben — találja meg kereskedőházának székhelyét, nem téveszthet meg ítéletünkben. Ez csak azt bizonyítja, hogy az eredetileg kívülről befelé, az idegen kereskedő által kiépített magyarországi távolsági kereskedelem (v. ö. Mályusz E. Viertel jahrschrift f. S. u. Wg. XX. köt, 368. 1.) a későbbi korszakokban sem tudta magát kiszabadítani egyrészt a szomszédos országok akkor már kialakult vezető város-