Századok – 1932

Szemle - Magyar irodalmi ritkaságok l. Vajthó László. - Magyar Minerva. Ism.: Kozocsa Sándor 109

SZEMLE. 109-s ily alapon való művelésének éppen olyan jelentőssége volna, mint a szokásosabb időbelinek, ami a helytörténetnek is a háború előttinél nagyobb megbecsülését jelenti. Végül, ha már nekünk jutott az a feladat, hogy V. cikkével megismertessük olvasóinkat s ezzel kapcsolatban megjegyzéseinket előadjuk, legyen szabad egy nyilvánvaló félreértést is tisztáznunk. V. foglalkozik e folyóiratban korábban megjelent igénytelen cikkünkkel s néhány oly mondatot idéz abból (1923. évf., 564. 1.-ról), amelyek azt bizonyítanák, hogy szerintünk a helytörténetírás fontossága nagyobb, mint az általános történeté, mivel az előbbi pontosabban tud dolgozni. Tanulmánya egészében tiltakozás ezen állítás ellen s még utolsó mondata is ellene irányul. (54 skk, 82. 1.) Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a helytörténeti kutatás fellendülését nemzeti és tudományos szempontból egyaránt fontosnak tartjuk, V. feltevését azonban határozottan visszaíutasítjuk. Az inkriminált lapon, megállapítva, hogy helytörténetrásunk ma jórészt narratív, kisebb mértékben pragmatiki*, általános történetírásunk pedig jórészt pragmatikus és kisrészben genetikus jellegű, kifejeztük reményünket, hogy a helytörténetnek helyes alapon való művelése lehetővé fogja tenni, hogy általános történetírásunk tovább fejlődhessék, a genetikuson túl, a szociológiainak nevezhető irányban. Erről a modern irányról állítottuk azután, röviden jellemezve, hogy alkalmas volna a mai ember érdeklődését kielégíteni. A párhuzamból is világos, hogy a helytörténetírást kisebb értékűnek tartjuk, mint az általános történelemmel való foglalkozást, amint hogy alig hihető, hogy valaha is eszébe juthatott volna bárkinek is, elméletileg magasabb teljesítménynek tekinteni egy falu történetének megírását, mint egy nemzetét. De ez az értelem tűnik ki a mondatfűzésből is, mert következetesen helytörténetírásról és szociológiai irányról beszéltünk. V. csak nyilvánvaló előítélettel vonatkoztathatta az utóbbiról mondottakat a helytörténetre. Ma szellemtörténeti irányról beszélne az ember, akkor, 1923-ban, szociológiait mondottunk, mert Fueter és Troeltseh műveire gondoltunk. Troeltseh pedig, — tudvalevően, — nem emlegetett Geistesgesehichte-t, hanem szerényen azt hangoztatta, hogy ő bizonyos kérdéseket a szociológiai oldalukról igyekszik megvilágítani, aminek ellenére művei mégis különbül szellemtörténeti jellegűek lettek, mint azok munkái, akik ma nálunk gúnyosan pozitívizmust és fontoskodva szellemtörténetet emlegetnek. Mályusz Elemér (Szeged). Magyar Minerva. (A magyarországi Múzeumok. Könyvtárak, Levéltárak, Tudományos Intézetek, Tanintézetek, Bizottságok, Tanácsok, Tudományos és Művészeti Társulatok, Közművelődési Egyesületek Évkönyve. Kiadja : az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ. VI. kötet. 1930—1931. I. rész. Andocs— Esztergom. Budapest, 1932. Kir. Egyetemi Nyomda. 8°. IX., 400 1.) Könyvtáraink és levéltáraink részletes ismertetésére csak a 80-as évek óta fordítottak figyelmet, mert szükség volt arra, hogy a meenövekedett számú levéltár és könyvtár anyagáról és feldolgozásáról tiszta képet nyerjünk. A belügyminisztérium 1880-i rendelete után, melyben a vármegyék levéltárait utasította működésükről szóló évi jelentések benyújtására, a következő évben Pauler Gyula emelte föl szavát a levéltárügy érdekében. (Adatok megyei levéltáraink ismertetéséhez. Századok, 1881). Négy év múlva a Történelmi Tár-