Századok – 1932

Történeti irodalom - Bresslau Harry: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. Ism.: Szilágyi Lóránd 88

TÖRTÉNETI IRODALOM. 93 történeti fejlődésében igyekszik megrajzolni s beleilleszteni egy tágabb perspektívába, a jog, az alkotmány és a kormányzat, sőt az egész kultúra egyetemes kibontakozásába.1 Különösen célja ez az általános, úgy is mondhatnánk, „összehasonlító" diplomatikának, melynek Bresslaunál még csak körvonalai találhatók, mely azonban azóta igen kifejlődött, úgy hogy „az oklevéltannak ma egyenesen feladatául van kitűzve az okleveles gyakorlat minden ágának, az összes jelentősebb kancelláriák gyakorlatának összehasonlító, egységes szempont szerint való feldolgozása . . . Olyan kapcsolatok feltárásáról van itt szó, amelyek a kultúrközösségben élő népeket egymással egybefűzik és amelyeknek megvilágítása hozzájárul a kultúregység kiépítése útjainak, módjainak megértéséhez."2 Az újabb oklevéltan módszere is tisztán történeti módszer s a Bresslau által felhozott „sajátos színezet" nem egyéb, mint a történettudomány többi ágainál is észlelhető módszertani „sajátosság". Hiszen pl. a művészettörténet is sokszor kerül az elé a feladat elé, hogy egy kép, „valódi" vagy „hamis" voltát vagy mesterét a rajzból, színekből, ecsetkezelésből (a középkori oklevél fogalmazata, írása, ductusvezetése!) vagy egyéb külső és belső sajátságokból megállapítsa; és az általános történet is, hogy egy vagy több krónika provenientiáját vagy genealógiáját hasonlóképen tisztázza s ez egyébként mégsem befolyásolja, sem célját, sem módszerét. A modern oklevéltan, mondhatnánk „oklevéltörténet", közeli rokonságban áll az általános jogtörténettel, különösen pedig az alkotmány- és kormányzattörténettel, de fölhasználja a történettudomány többi ágainak eredményeit is, aminthogy ezek is fölhasználják az „oklevéltörténet" eredményeit. Bresslau műve nagyrészt ínég „res diplomatica", a modern oklevéltan „história diplomatica". Szilágyi Lorári(b(Bécs). 1 „Die Urkunden . . . wurden . . . erst neuerdings als geschichtliche Erscheinungen um ihrer selbst willen untersucht. Demgemäss pflegte man die Urkundenlehre bis vor kurzem nur als Hilfswissenschaft, erst seither in höherem Sinn als Selbstzweck." Heuberger, i. m. 4. „A cél az oklevél általános szerepének, bizonyító ereje fejlődésének, a jogszokással és a kulturális viszonyokkal kapcsolatban az oklevélformák és fajok alakulásának s az oklevélkiállítással kapcsolatos intézményeknek és eljárásoknak megismerése lesz, figyelemmel a hazai gyakorlatnak a közép- és nyugateurópaival való kapcsolataira." Olvassuk a Magyar oklevéltan bevezetésében. (29. 1.) 2 Szentpétery I. : Történelmi segédtudományok. (A magyar történetírás új útjai, szerkesztette Hóman B. Bp. 1931. 327—8. 1.)