Századok – 1932

Történeti irodalom - Bresslau Harry: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. Ism.: Szilágyi Lóránd 88

.90 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy az általános és a .speciális diplomatika még nem válik széjjel.1 A legerősebb történeti érzékre a kancelláriák tárgyalásánál találunk, ahol a természetes fejlődésnek megfelelően külön szól (a római császárok koráig visszamenve) a pápák, külön az olasz, frank és német királyok és császárok s külön a magánoklevéladók oklevélkiállító intézményeiről és Írnokairól. Ezek a mű legszebb részei. W. Erben, kinek a császári és királyi oklevelekről szóló munkája néhány évvel azelőtt jelent meg, e részeket szigorú, de objektív kritika alá véve, megállapítja, hogy bár e területen „Schmitz—Kallenbergtől (pápai kancellária), Steinackertől, Redlichtől (magánoklevelek), Thommentől és tőlem (császári és királyi kancelláriák) speciális diplomatikai munkák állanak a kutató rendelkezésére, mégis ezek egyike sem tudta valóban pótolni Bresslau könyvének ezeket a fejezeteit, melyeknek értéke régóta el volt ismerve és amelyek most gondosan bővített újabb alakban vannak előttünk."2 Ellenben az egyes oklevél kiállításának mozzanatai s az egyes oklevél belső és külső sajátságai lépnek előtérbe s bizonyos sajátságos generalizált összefoglalásban tárgyaltatnak a kancelláriai munkáról s az oklevelek formális tulajdonságairól szóló fejezetekben, amikor a történeti fejlődésüknél és természetüknél fogva egybetartozó dolgok, szétszaggatva, külön-külön — s térben és időben különbözők és sokszor évezredes távolságban levők : ugyanazon fejezetbe kényszerülnek, nem akarván szerzőjük látni egyebet, csak a ránk maradt objektumokat, az okleveleket.3 Teljes egészében rokon ez a törekvés a mű koncepciójának születése idején a történettudomány többi ágában is divatban volt pozitivista iránnyal. Mint ott, úgy itt is a bő anyagon és annak lehetőleg éles kritikáján van a hangsúly s e tekintetben még nagyon sokáig értékesek lesznek e művek, de módszerük sokhelyt elavult. A munka bevezetésében Bresslau igen világosan jellemezte a belső és külső sajátságokat s ezeknek mindegyikét logikus sorrendben, művének befejező részében tárgyalni is akarta. Terve volt a 15. fejezet után, mely az oklevelek nyelvével foglalkozott 1 „ ... er geht nicht näher ein auf das Verhältnis zwischen der allgemeinen Urkundenlehre und der dreigeteilten speziellen Diplomatik, die in den der Urkundenlehre dienenden Teilen von Meisters Grundriss und v. Below und Meineckes Handbuch eingehalten wird und auch im akademischen Unterricht und in der Forschung selbst vorherrscht." ,, . . . hat Br. sich im 3. Kapitel viel tiefer auf die Urkundenteile und Urkundenarten eingelassen (mint Redlich), ist dabei aber nicht ganz den Schwierigkeiten entgangen, die sich bei einer der Spezialdiplomatik vorausgeschickten Erörterung dieser Fragen immer ergeben werden." Mondja W. Erben az I2.-röl 1913-ban megjelent bírálatában. Historische Vierteljahrschrift XVI. 384. sk. 1. Egvéb kifogásait 1. alább. 2 U. ο. 385. 1. 3 V. ö. Hellberger, Allgemeine Urkundenielire für Deutschland und Italien. 1921. (Grundriss der Geschichtswissenschaft I. 2 a.)