Századok – 1931

Történeti irodalom - A regéczi uradalom gazdálkodása a XVIII. században. Ism.: Komoróczy György 73

84 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ε két dolgozat, mint mondottuk, kiegészíti egymást. Jármay inkább a szervezetet és a megmunkálás mikéntjét tárgyalja, Bakács pedig a terméseredményeknek nyújtja szépen áttekinthető vázlatát és évenkénti változásait (táblázatban is). De vannak egymással megegyező részletek, amelyeket megfelelőbbnek tartunk együtt ismertetni. Jármay a források tárgyalásánál (9—14. 11.) tisztázza az urbárium és számadáskönyv közötti különbségeket, bebizonyítva, hogy míg előbbi a földesurak akaratát fejezi ki, addig az utóbbi a valóságos helyzetről, a birtokállományról, földesúri adókról stb. nyújt tiszta képet.1

A szerzők itt elmulasztották kiemelni, hogy az urbáriumok csak a feudális jellegű követelményeknél vehetők tekintetbe, valamint a jobbágy művelés alatt álló területeknél, amely utóbbiakra viszont a számadásokból nagyrészt csak indirekte következtethetünk. A számadáskönyvek nagy felügyeleten mennek át, míg a központba jutnak. A provisor ,,ratio"-ját a számvizsgáló nézi át, majd közli kifogásait — „difficultates1' — a felterjesztő provizorral, amire az választ — ,,replica" — ír, végül az egész egy bizottság előtt nyer ratifikációt. De még e nagy ellenőrzés mellett sem volt kizárva a csalás. A második fejezetben Jármay áttekinthető vázlatát adja az Abauj és Zemplén vármegyében fekvő uradalom külső történetének és felsorolja a birtokosokat. Trautsohn herceg az uradalmat 1712-ben nyerte el és az 1780-ig családja birtokában volt. Ugyancsak Jármay állapítja meg, hogy az allodiális területek legnagyobb részben a felkelések idején alakultak ki. Bakács viszont észreveszi azt a jelenséget, hogy e területekhez az elhagyott szessziók művelésalávételével új allodiumok is járultak (99. 1.). Jármay azután falvanként felsorolja az egyes allodiumok népességét és kiemeli az inpopuláció szükségét is, amelyet a herceg az 1754-i sváb telepítéssel elégített ki. Jármay dolgozata nem világosít föl az allodiális birtok nagyságának mértékegységéről. Erre Bakács a 96—101. lapokon nyújt értékes adatokat. Kiszámítja egy köblös föld nagyságát (egy mai magyar hold)1

s ugyanő megemlékezik a földesúrnak az allodium növelésére irányuló törekvéséről. Jármay előadásában ezután következik az uradalom jól kiépült kormányzatának leírása. A szervezet élén látjuk a praefectust (director bonorum) ; 42—43. 11. és L. Bartholomeides : Memorabilia Provinciáé Csetnek. 1799. 163. 1. Különben e munkát analógiául is felhasználhatták volna, kül. 155—66. 11. 1 Bár erre érdekes lett volna az egykorúak véleményét ismerni. Pl. Tört. Tár. 1898. 464 1. és némi kép az urbárium fejlődésére rámutatni, mert hisz aXV.sz.-ban mástértettek rajta, mint pl.Pfahler, Schlachta. 2 Az egykori Schlachta (De nexu inter colonos et dominos 1804. 111. I.) 1000—1200 négyszögölben adja nagyságát. Viszont Kelemen : Institutionis Juris priv. Hung. (1814) I. 479. 1. Bakács állításával szemben azt fejti ki, hogy egy hold 2 pozsonyi mérőt fogad be, nem pedig egyet.