Századok – 1931

Történeti irodalom - Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Ism.: Deér József 64

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. felett, hogyan lehetett volna azok csapatvezére, hadi parancsnoka, hisz ez jóval nagyobb hatalommal jár. Különben is szerző maga állítja, hogy a szabad szállásbirtokosok és az adománybirtokosok jogai egyformák voltak. Nem képzelhető el tehát hogy míg az adománybirtokosok a király közvetlen parancsnoksága alá tartozva a nádorispán zászlaja alatt vonultak hadba (Hóman-Szekfű : I. 224. 1.), addig a szállásbirtokosok az ispánok vezetése alatt állottak. Ε nézetet támogatja az is, hogyha Szent István nem tartja meg a magyar nemzetségek önállóságát és beolvasztja a királyi vármegyékbe, akkor a teljes centralizmus alakult volna ki, míg tényleg a XIII. századra az autonóm nemesi vármegye alapjai fejlődtek ki. Még egy állítása van szerzőnek, amelyet nem fogadhatok el, tudniillik, hogy a szállásbirtokos úgy lett legegyszerűbben a király szerviensévé (198. 1.), ha szállásbirtokát a király rendelkezésére bocsátotta, hogy azt adománybirtokként kapja vissza. Nálunk a hűbériség abban a formájában, hogy az adománybirtokos köteles az adományozó seregében hadbavonulni, nem állott fenn, mert adománybirtokot csak a király adhatott és az ő seregében úgyis minden szabad embernek harcolni kellett. Erről tanúskodik Szent István II. törvényének 35. fejezete is: ,,kiki ura legyen mind birtokának, mind a király adományainak, amíg él : kivéve a saját püspökséghez vagy ispánsághoz tartozókat. És az ő halála után fiai hasonló urasággal bírják örökségüket." Ha tehát hűbéri kötelék a király és az adományos között nem jött létre, nem válhatott a király szerviensévé a szállásbirtokos azáltal, hogy birtokát a királynak ajánlotta fel. A helyzet egészen más, mint a Nagy Károly féle beneficiális rendszerben, ahonnan szerző e tételt átvette. Némethy dolgozata első kísérlet közigazgatási jogunk történetének összefoglalására és nagyot lendített tudományunkon azzal, hogy a magyar közigazgatás legősibb alapjait összefoglalta, vázlatot adott, melynek alapján el lehet indulni a XII. és XIII. századnak immár nagyobb eredményekkel kecsegtető feldolgozására. Degré Alajos, Horváth János : Λ magyar irodalmi műveltség kezdetei. Budapest, Magvar »Szemle Társaság 1931. Magyar Szemle könvvei IV. 311 (1) í 8°. Történelmi folyóirat lapjain irodalomtörténeti munkáról óhajtunk beszámolni. Az ellentét e szándékos kiemelésében kritikai célkitűzés rejlik : azt akarjuk megkeresni „A magyar irodalmi műveltség kezdetei"-ben, ami ezt a művet az irodalomtörténet hagyományos problematikájának tárgyalásán túl általános történeti érdekkel ruházza fel. Kritikai szempontunk értelmében Horváth János könyvének e történeti vonatkozásait egyrészt a módszerben, másrészt e módszert szolgáló eszközök minőségében és mennyiségében kell felkutatnunk. A módszer vizsgálatánál hosszadalmas elméleti fejtegetések