Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 45 úgy Szent Imrének nem csupán az olvasó, de a lándzsa és kard forgatásához is kellett értenie. A német évkönyvnél még közelebbkorú és szintén kétségtelen hitelű forrás az Intelmek, amelynek egyik részlete első tekintetre mintha teljességgel ellentétben állana azzal a képpel, amelyet a gyermek Imréről legendánk rajzol. A bevezető fejezetben az engedelmességet, az atyai tanácsok követését köti fiának szívére Szent István, azután egészen közvetlen hangon fordul hozzá : „Gyermek vagy édes kicsi szolgám, pelyhes ágy lakója, ki minden gyönyörűségben tápláltatál és neveikedéi, hadakban, munkában járatlan és gyönge a különféle nemzetek támadásai ellen, melyekben én már életemnek jóformán minden idején forgottam. Itt az idő, hogy ne mindig a puha párnát ölelgesd, mely elkényeztet és tunyává teszen, ami a férfiasság elvesztegetése, a gonosz gerjedelmek melegágya és megutálása a parancsolatoknak, hanem olykor keményebben is bánjanak veled, hogy figyelmetessé legyen elméd az én tanításomra."1 Mint látjuk, mindjárt a legenda első fejezeténél ismét Szent Imre történeti alakjának problémája merül föl előttünk, amelyre röviden már előbb is céloztunk. Csupán testét gyötrő, a földiek iránt érzéketlen, égi vágyban sorvadó rajongó volt-e Szent Imre ? Ilyennek akarta-e látni őt Szent István, sorsdöntőén fontos világi teendőkre hivatott utódát ? Hogyan oldjuk meg az ellentétet, mely látszólag legendánk és az Intelmeknek idézett része között mutatkozik ? Bizonyára azon az úton, amelyre legutóbb Balanyi György mutatott rá : az életszentség és az életrevalóság nem zárják ki szükségképen egymást és nagyon tévedne az, aki a középkor összes szenteit meg akarná fosztani minden reális érzéktől és képességtől.2

Csak erőszakosan szószerinti értelmezés magyarázhatja úgy az Intelmek szövegét, mintha Imre herceg elkényeztetett és pompában dúslakodó gyermek lett volna. Viszont a legenda szerzőjénél, ki alább igazolandó föltevésem szerint szerzetes volt, megérthetjük, hogy elsősorban a maga sajátos eszményképét látta, értékelte és örökítette meg Szent Imrében. De ha már legelső tudósítására is ráillik, hogy „monachi potius, quam regii adulescentis vitám prae manibus habere lector credat" — a következő fejezetek már közvetlenül is 1 Nagy Gyula sikerülten régies stílusú fordítása. (Magyar Törvénytár, Budapest, Franklin 1899, I. köt. 1. 1.) 2 I. ni. 4. 1.