Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 39 valamennyi között. Tulajdonosa, a párisi Bibliothèque Nationale 1926-ban kiállításán is szerepeltette a könyvdíszítés e remekét, melyet Szatmári György érsek számára 1521—24 között Attavante egyik követője készített.1 Poncelet pontosan közli, hogy mely részeket vett át e breviárium legendánk teljes szövegéből. Figyelmét azonban elkerülte, hogy az excerpálás módja teljesen egyezik azzal, amelyet már a Mátyás Flóriánnál közölt 1515. évi esztergomi breviárium-szövegben is találunk. De a Poncelet által fölhasznált szöveganyag,,úgy látszik, nem csupán kiegészítésre, hanem némi selejtező revízióra is szorul. Az a XVIII. századi szöveg, mely őnála a Β 4 jelet viseli, minden valószínűség szerint a C 2-vel jelölt müncheni kézirat másolata,2 tehát ez utóbbi mellett önálló értéke nincs. A Β. 1. jellel idézett párisi kéziratról pedig a Magyar Könyvszemle 1924. évfolyamában azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy e nagyterjedelmű kódexnek egész magyartárgyú része a Legenda aurea-hoz pótlékul készített, föntemlített régi magyar ősnyomtatványból van kimásolva.' Már jellemeztem röviden tudós kiadónkat forráskritikusi minőségében is. Elfogulatlan tárgyilagossága teljes elismerésünkre méltó. Egyházi állása és felfogása nem zavarja meg éles tekintetét, nem csábítja arra, hogy szemet húnyjon e jámbor hittel és eszményi célzattal megírt művecske fogyatkozásai fölött. Kénytelen legendánknak végeredményben csekély értéket tulajdonítani az igazi értelemben vett történeti források sorában (fatendum est, non praecipuam Vitae tribuendam esse auctoritatem, neque illám inter fontes historicos veri nominis iure posse computari). Igazán életrajznak sem nevezhető, hiszen alig nyújt az olvasónak valami konkrét adatot hőséről. Egyéniségét pedig nyilván egészen egyoldalú világításban mutatja be. Csak virrasztásban, böjtölésben és imádkozásban önmagát emésztő aszkétát lát hercegünkben ,,ut monachi potius, quam regii adulescentis vitám prae manibus habere lector credat" — mondja a tudós jezsuita. A legendaíró gondolkodását és érzületét, úgy amint ez művében kifejezésre jut, kétségkívül találóan jellemzi szigorú kritikusunk, kit azonban jogos bizalmatlansága 1 Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás. Budapest 1906, 284.1. 2 Közös forrásra gondol Kaindl, Studien zu den ung. Geschichtsquellen, Wien 1902, 41. 1. 1. jegvzet. 3 72. 1.