Századok – 1931

Értekezések - JÁNOSSY DÉNES: Az osztrák-magyar monarchia háborús felelőssége 387

394 jánossy dénes. parasztságot is meg tudták mozgatni. 1912-től kezdve ugyanis feltűnően emelkedett Horvátországban és Boszniában — éppen a parasztság körében —- a felségsértési perek száma és a monarchia szétbomlása már mindenütt közbeszéd tárgyává lett. György szerb trónörökös sem tartotta már ildomtalannak, hogy 1912-ben, Zimonyon való keresztülutazása alkalmával Puhovic magyar államvasúti tisztviselő füle hallatára ki ne jelentse, hogy ez a terület rövidesen Szerbiához fog tartozni.1

Ilyen adatok tömegesen olvashatók azokban a jelentésekben és jegyzőkönyvekben, amelyeket a horvát bán és a boszniai tartományfőnök felsőbb hatóságaiknak megküldöttek és amelyek egykorú másolatban a volt közös külügyminisztérium levéltárában őriztetnek. A Ballhausplatzon tehát minderről tudomást szereztek és ennek kapcsán meg kellett győződniök arról, hogy a monarchia integritása és a harmadik balkán háború után területileg megnagyobbodott, nemzeti önbizalmában állandóan aggresszivabbá váló Szerbiának a monarchia délszlávoklakta területeire vonatkozó aspirációi egymást kizáró fogalmak. Mindezen tények ismerete alapján fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon mit tett a monarchia a saját délszláv problémájának megoldására. Tisza István tisztán látta a fenyegető veszélyt, meg is volt benne a hajlandóság arra, hogy a szerbeket kibékítő politikai törekvéseket támogassa, azonban minden idejét az áldatlan parlamenti küzdelmek foglalták le. Ferenc Ferdinánd és katonai környezete viszont a délszláv politikában önálló csapásra tértek és a horvátok egyoldalú favorizálásával, a magyarság és az orthodox szerbség elleni erős idegenkedéssel útjában álltak a magyarság és a délszlávok közti megértő közeledésnek. Bilinski, közös pénzügyminiszter akárcsak elődje Burián, doktriner délszláv politikát folytatott és alig indokolható optimizmussal nézte az annektált tartományokban fejlődő eseményeket. Magatartása legfeljebb csak azzal magyarázható, hogy a délszláv mentalitást kevéssé ismerő környezetének hatása alatt komolyan vette azokat a szerb hűségnyilatkozatokat, amelyek minisztériumába beérkeztek és a belgrádi propaganda elpalástolására szolgáltak. A délszláv belpolitika irányítására hivatott hatalmi tényezők passzivitása azonban semmiképen sem volt alkal-1 Skerlecz Iván báró horvát bán felterjesztése, 5 mellékletével, a külügyminisztériumhoz, 1914, juli 12. Ö.-U's Aussenpolit.ik, 8, kötet. 10.227. sz.