Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

386 dékán v istván. lenül pozitív kutatási alapon indulunk el. A spekulatív jelleg eltűnt. Megadjuk Hegelnek, ami Hegelé, de megadjuk a szellem történelemnek is, ami a szellem történeté. A történet — ez a valóság ; a történelem — ez ama válóságról való tudomány, s a mai történelem a valósághoz igazodik, nem annak feje fölött konstruálja meg fogalmi álmait. Folytathatnók a szellemtörténelem kapcsán felmerült vitakérdések ismertetését. Egy nagyobb, kollektív mű társszerzőjeként erről a könyvről nem írunk. Mindenütt szemünkbe ötlik, hogy eleven és tisztító-lendítő hatás jár a nyomában ilynemű, elvi síkon mozgó vitának. Szerencsés körülménynek tartom, hogy közönségünk felfigyelt a szellemtörténet kapcsán az általános történetírás nagy kérdéseire, bizonyára arra is, hogy ez közössé

gi és vitális kér

dés, nem specialisták magánügye. Κ vitákhoz hozzászólván, szívesen idéztünk, megszólaltattuk a szerzőket, jellemző pontokon. Nem eleve védelem, vagy igazolás volt a célunk, azzá csak ad hoc akaratlanul vá% ha oly kérdések merültek fel, amelyekre nézve — nálunk a\történetfilozófiai és módszertani kérdések elhanyagoltak lév^n -— már van a módszertannak, illetve történetfilozófiának általános állásfoglalása, s kívánatosnak láttuk, szétszórt aforizmák helyében a principiális látás körvonalait megrajzolni. Lesz még más kérdésekben, így az „átértékelésben" mondanivalónk. Itt elégnek kellett tartanunk, ha kitűnik, hogy a szellemtörténet ügye nem szubjektív programmon, vagy hajlamon alapuló valami, hanem a történeti tényezőelmélet^ől szükségszerűiég folyó, objektív értelmű problematika kérdése. Iíékány István. -—ι