Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil a mult emberében is elsősorban a dinamikus lényt keresi, tehát a statikusoknak képzelt sajátságok-képességek számbavétele helyett inkább az akaró, a célra törtető, az értékelő egyént, akkor a modern tudós a maga saját értékeléseit szögezze szembe a történetben magában megnyilatkozó értékelési módokkal. Egyébként is a multat a mindenkori jelenhez viszonyítani, az ideáljaiban és ideáljaiért élő aktivizmusnak, a modern élettől reánkparancsolt e szellemi állásfoglalásnak természetes követelménye." Kitűnően jelzi ezzel Hornyánszky azt a tényállást, ami a jelen folytonos tovanyomulásából következik : nem a történetíró akarja mindenáron az átértékelést, nincs itt másról szó, mint arról, hogy a jelen-tovahaladás természetszerű tudatbeli elváltozást hoz magával a historikus elmében, amelyre vetítődnek a mult sugarai. Ezt számba kell vennünk, akár akarjuk, akár nem. Tanulmánya nagy részében szerzőnk oly körben mozog, mely itt bennünket nem foglalkoztatott, minő formái (nép- és korszellem1 stb.) a szellemnek — mint tárgyak — azok, amikre a történetírásnak súlyt kell vetnie. Nem csodálkozunk azon, ha valaki, mint Hornyánszky, aki széles körű erudícióval és akribiával dolgozik tárgykörében, éppen az ily felkészültség adása szempontjából, az erudíciós iskola nézőpontjából, állít fel, ami helyes, mindenekelőtt szigorú követelményeket, ámde ha kedvezőtlen szimptómákat lát vagy sejt is, bizonyára nem fogja az egyes szimptomák helyett a szellemtörténeti módszert hibáztatni általánosságban. Látjuk is, fontos pontokon éppen nem zárkózik el a haladás elől abban az irányban, mely felé a szellemtörténet is gravitál. ~ x Nagy Miklós2 a szellemtörténeti aszpektus elérkezését egyszerű generáció-problémává tette meg. Ma más szubjektív élmények formálják ki tudatunkat, eo ipso más szemmel nézünk visszafelé, a múltba is, innen az emlegetett „újraértékelés" s írja, „el kell ismernünk, hogy az időpontot ehhez az átértékeléshez jól választották meg". Itt csak az a kérdés, hogy az idők, az objektív tényállás hozták-e meg „az új 1 „Ha a mai szellemtörténészeink ahelyett, hogy a szellemet bizonytalan általánosságban eitálgatnák, kifejezetten azt mondanák, hogy a nép- és korszellemmel foglalkoznak, mert a történetet ezek organikus életnyilvánulásának fogják fel, akkor valami, különösen újat ezzel sem mondanának, de a tárgy közelebbi meghatározása által mégis csak tudnók, hogy hányadán vagyunk velük." 2 A szellemtörténeti módszer. Budapesti Szemle. 1931. decemberi szám. (223. köt. 321—336. 11.)
