Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

374 dékán v istván. másodlagos lesz, a történetfelfogásban több, mint másodlagos. Ez azonban — és itt kétségtelenül a szellemtörténeti aszpektus szerepénél fogva — nem valami „reakció a pozitivizmussal szemben", hanem egyszerűen más és több. Sok félreérthetőség van ebben : „A pozitivizmus is módszer, akár a szellemtörténet. A pozitivizmus azonban a naturalizmus világszemléletének talajába ereszti le a gyökereit. Ahogyan a naturalizmust egy új idealizmus váltja le, akként lép fel a szellemtörténet is, mint a pozitivizmus nagy ellentéte." Ez igaz is és nem is. Meghatározatlan fogalmak viszonyát így nem sikerül tisztázni ; ha meghatározatlanok a fogalmak, akkor a köztük lévő viszony is meghatározatlan marad. Mindezt kiemeljük azért, mert az ily vita helyes irányú lehet ugyan, mégis meghatározatlanságok következtében a viszony feszegetése még sűrűbb homályt von elő a homályból, s így ha a „történészek számottevő raja a pozitivizmus korában sem hallott harangozni a fellépő új tudományról", jó, hacsak akkor hallanak róla, amidőn érdemes lesz odafigyelni az új harangszóra. Fontos lesz még egy elvi jelentőségű kérdésben ad hoc felmerülő ponton tisztáznunk valamit. Mi fentebb szellemtörténeti aszpektusról szóltunk, és egyik tényezőnek a szellemi tényezőt mutattuk be. De egyben — és állandóan — hangsúlyoztuk, hogy a szellemi tényező annyiban is kiemelkedő a többi között, hogy szintézisben van a többivel, tehát a szellemi tényezőt a többivel együtt kapjuk meg. Mindenütt fényezőről" szóltunk, amely szó mutatja, hogy bármely mozgalomba ez bele van kapcsolva, egy mozzanata a jelenségnek. Mármost tudományos eljárás lehet-e az, ha a szellemi tényezőt nem tényezők szintézisében mutatjuk-e ki, hanem külön és kiragadva ? Más szóval lehet-e oly eljárás, ahol mi, mint történetírók elvileg eltekintünk a többi tényezőből, mert hiszen most szellemtörténészek vagyunk ? Hiába hangsúlyozzuk, hogy „a kiragadott esemény a történeti folyamat egyetlen része, a nagy életegész egy darabkája csupán, nem pedig önálló létező. Mindez részletkutatás közben is egységes látást (!) tesz fel ; az egységes látás pedig éppen a szellemtörténeti iránynak leglényegesebb sajátságai közé tartozik". Ez helyes, de a problémáknál fontos, mikép tesszük azt fel. Úgy nem is szabad feltenni a kérdést, hogy : „A sokat hangoztatott egyoldalúság tulaj donképen tudományos követelmény. A szellemtörténet mintegy idealista világnézet megnyilvánulása, a szellemet állítja a puszta materiális jelenségekkel szembe, csak azokat a jelenségeket