Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. 343 sajátos az életforma, „kint" élnek és vitatkoznak az emberek, s középületek helyett elégséges a „köztér", agora, forum, magától értetődő. Földrajzi adottságok hol elősegítik, hol hátráltatják a mozgalmakat. Szinte abszolút akadály a jégmező, avagy a sivatag ; a Szaharától délre eső földrész •évezredekig „nem számít". Űserdő és nehezen járható hegység szövetkezése különös gát : az Alpok-Karszt-vonal •egész Kis-Ázsiáig csodálatos gát. Ennek tulajdoníthatjuk — sajnos, nem köszönhetjük, — hogy a déli kultúra nagy kerülőt volt kénytelen tenni Nyugat felé, tehát — nekünk — & művelt „Nyugat" a kultúrforrás, holott „Dél" az eredete. Az ilyen eltérülések és megakadások földrajzi adottságok folytán néha nagyon különösek. A nyugati kultúra megtorpan a Kárpátok keleti láncánál, eddig latin írás van, eddig terjed a gót stílus (Brassó) ; eddig terjed a reformáció, éppúgy, mint előbb, eddig reagáltak a keresztesháborúk eszméjére, eddig a Kárpátok keleti láncától egyenesen északra terjed a katholicizmus, avagy a „nyugati szerzetesség", keleten minden más, az írás, a vallás, a szerzetes, az építkezés, az államforma. Kelet-Nyugat közt pedig egy zűrzavaros sáv húzódik, a „válságövezet" (Kjellén) — hazánk sokszor beletartozik, átcsap a tatárhullám, a török veszedelem, a keleti bolsevizmus, és e sáv legdélibb tája a közismert káosz : az évezredes „Balkán". Mindebben a földrajzi tényezők igen nagy szerepűek. De ügyelnünk kell arra, hogy a földrajz nem topográfia, a,mint iskolák századokon át tanították. Szívesen beszélnék itt tüzetesebben is arról, hogy az új felfogás már máskép lát, egy „tájélettan" felé törekszik, ha egy-kettőre valóban kifejthetném a dolog lényegét. A táj földrajzi individuum, egy sajátos quasi-organizmus, életegység. Midőn gróf Teleki Pál e fogalommal megismertette irodalmunkat,1 sokáig nem értették, hogy ebben új programm, mondhatni, új filozófia van : a táj valamikép nem holt egymásmellettiség, hanem szerves és élő egységhez hasonlít, szinte nehéz elképzelni, mint az „élő kristályokat", amelyeknél megdöbbenve állunk, lehet-e az élettelen, szervetlen anyagok sorába letaszítanunk. A földrajzi környezet a közfelfogás szerint » ,,fizikai" erők arénája, szinte mechanikus jelleggel telített. Az átlagos nézetekkel szemben természetesen nehéz itt más, 1 A földrajzi gondolat története. 1917. A földrajzi individuum kérdésére az előző kapcsán rávilágítottam: Földr. Közi. 1918. V. ö. továbbá gr. Teleki Pál : Szintézis és szisztéma a földrajzi előadásban. Minerva. 1922. évf. 257. Ik.