Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. FERENC JÓZSEF. Il dombos vidéket megszállva. Csehországban szintén a határ hegyvidékein élnek a németek, a termékenyebb országrész cseh lakosságú. Azok az országrészek tehát, amelyek több népet bírnak eltartani, a belső vándorlás célpontjai, nem németek. A belső vándorlás következtében ezek a nemnémet területek gyarapodnak lélekszámban, szlavizálva az odavándorló németeket is. A németséget különben is az egész monarchia területén szétszóród ásra kárhoztatja a német szolgálati nyelvű közös hadsereg és több más közös intézmény : a másfajú tömegekben mindenütt elolvad a németség. Ennek következtében Ausztria területén, egyik népszámlálástól a másikig eltelő idő is elég annak megfigyelésére, hogy a németség szaporodása elmarad a szláv nemzeteké mögött. Gyöngülése következtében egyre kisebb vonzerőt bír kifejteni a németség a kisebb nemzetiségekkel szemben, melyek közül a magas műveltségű olaszok Olaszországhoz, a dalmáciai horvátok s a krajnai szlovének Horvát-Szlavonországhoz húznak. Egészen más kép tárul elénk az 1914 előtti Magyarországon. Ezer éven át egyértelműen Magyarországnak tekintette azt mindenki. Az ország javarészét, — legmagyarabb területét, éppen azt, amelyet a trianoni béke Magyarországnak hagyott meg — másfél századon át törökök tartották megszállva, de azalatt az idő alatt is Magyarországnak ismerte azt mindenki. A fölszabadító háború után itt nem beszéltek új Magyarországról, mint az ibériai félszigeten Uj-Kasztiliáról, vagy amint legújabban a Balkán félszigeten Üj-Szerbiáról. Nem adtak az egész országnak új nevet a fölszabadítás után, mint most Jugoszláviának, vagy Nagy-Romániának : mindenki tudta, hogy a régi királyi terület és a töröktől visszaszerzett föld egyaránt Magyarország. Volt Szt. István koronájának országai között is olyan, amely bizonyos mértékig külön tömbnek tekinthető, mert önálló életét folytatott: Horvátország és Erdély. Csakhogy Horvátország nem 1526-ban, sem Lengyelország fölosztásakor ismerte el urának a magyar királyt mint Csehország vagy Galícia, hanem a XI. század vége óta, Erdély pedig még régebben. Erdélynek uralkodó népe ezer éven át a magyar volt, még kevesebb megszakítással, mint az anyaországban. Közjogilag ezeréves, földrajzilag a világ teremtésével egyidős egység áll előttünk. Az uralkodó magyar faj nem harmadrésze a lakosságnak, mint Ausztriában a németség, hanem fele, — nem félreeső hegyvidéken tömörül, hanem az ország szívében, a termékenysége folytán roppant