Századok – 1931

Tárca - Bernát Gyula: A váci káptalani uradlom 1841. évi örökváltság szerződése 326

336 tárca. kisgyűlés alkalmával került tárgyalásra. A jegyzőkönyv szerint1 a megyének a szerződésre nézve immár nem volt semmi megjegyzése, csupán a szabályok értelmében azt rendeli el, hogy a szerződés egy példánya, a Helytartótanács hatáskörét átvett „belügyek miniszteréhez" terjesztessék fel, ugyancsak egy-egy példányt kap a megyei levéltár és az érdekelt felek. A fentiek alapján bajosan dönthető el az, hogy az itt tárgyal törökváltság szerződés melyik megállapodó fél részére jelentett előnyöket. Az 1848-ban bekövetkezett események az egész magyar agrárjogot új alapokra fektették, és a fejlemények sodra elmosott minden olyan kísérletet, amely nem forradalom, hanem lépésenként haladó reformok útján kívánta volna a felmerült problémákat megoldani. Az itt tárgyalt örökváltsági üggyel tulajdonképpen szorosan össze nem függő iratokból kitűnik, hogy úgy az uradalom, mint az úrbéresek anyagi helyzete a szóbanforgó időszakban meglehetősen súlyos volt. A pénztőke hiánya az uradalmat az eddig házilag kezelt haszonélvezeti jogosítványainak bérbeadására késztette, s valószínűleg részéről ez volt egyik fő indítóoka a számára szintén pénztőkét jelentő örökváltság megállapodás megkötésének is. Nem mondható azonban, hogy az uradalom megtalálta volna a számításait, Egészen 1847-ig úrbéreseitől nem kapott megváltási összeg címén többet az eddig is élvezett összegeknél, s ez az összeg 1847 folyamán csak legfeljebb 400 frt-os emelkedést mutatott. Másrészt az úrbéresek számára a szerződés csak újabb terheket rótt, mert hiszen az évente eddig fizetett összegen felül a megváltási tőkének egy részét is lefizették. Ezeket a számításokat, amelyek abban a hiszemben történtek, hogy egy lassú átalakulásnak teremtik meg az alapjait, keresztülhúzták az 1848. évi utolsó rendi országgyűlés határozatai, amelyek egészen más utakon keresték az agrárprobléma megoldásait. Bernát Gyula. 1 1848. évi 3211. jegyzőkönyvi szám.