Századok – 1931

Tárca - Bernát Gyula: A váci káptalani uradlom 1841. évi örökváltság szerződése 326

i 334 tárca. állítása, miképpen az uradalom 3 folytonos évek alatt a fizetést váltóban fogadván el, nyilván azt tanúsította légyen, hogy a szerződésbeli fizetést csak a fensőbbi jóváhagyás és megerősítés következtében lehessen követelni, egyedül a Tanácsnak a uradalom iránti bizoditlmatlanságát és a törvény világos értelmében történt lekötelezésnek meggyengítésére irányzott czélzást jellemzi". Erre nézve a Káptalan legerősebb érve az, bogy a városi Tanács az egyes úrbéresektől a fizetendő összegeket ezüstben szedi be, viszont az uradalomnak csak váltópénzben hajlandó fizetni. Az uradalom egyelőre nem akar a szerződés értelmezése tekintetében ,,a törvényszabta útra" lépni, hanem a fennálló törvényekre, illetve a községgel szemben fennálló felügyeleti jogára hivatkozva, felvilágosítást vár arra nézve, hogy az örökváltságszerződés értelmében a lakosokra ezüstben történt kivetés a lakosság tudtával történt-e és elvárja, hogy a városi Tanács adjon számot az összegek hovafordításáról. Az úrbéresek vonakodása nyilvánvalóan ellentétben állt a megkötött örökváltság szerződéssel, amely, mint láttuk, határozottan úgy intézkedik, hogy a váltságösszeg fizetése ezüstben történjék. Az úrbéresek viszont abban reménykedtek, hogy ez alól a kötelezettség alól valami módon mégis sikerül kibujniok. Bizakodásukat ugyanis arra alapították, hogy abban az időben köztük és az uradalom között úrbéri rendbeszedési per folyt. Ez a per, — mely néhány évvel az 1841-ben létrejött örökváltsági megállapodás előtt indult, az 1840-es évek alatt húzódott és befejezést csak az 1848-as átalakulás után nyert oly módon, hogy petituma a változott viszonyok folytán tárgytalanná vált, — tulajdonképen a községi tisztviselők kinevezésének a joga és e tisztviselők hatáskörének és illetményeiknek a megállapítása körül támadt vitás kérdéseket volt hivatva rendezni, de nem terjedt ki az úrbéresek által fizetendő örökváltságösszeg megállapítására. Az a remény tehát, hogy ezen a réven sikerülne a szerződéses váltságösszegből valamit leszorítani, nem állott valami erős lábakon. Azokat az iratokat, amelyeket a Helytartótanács az úrbéri szolgáltatások méltányosságának elbírálása céljából pótolni rendelt, az uradalom oda fel is terjesztette, s ugyancsak megnyugtató lag nyilatkozott az örökváltság címén neki az úrbéresek által fizetendő összegnek az adóalap szempontjából való biztosítása tekintetében is. „Soha csak gondolatunkban sem volt" — mondja az uradalomnak 1844 november 16-án kelt, s a megyéhez intézett nyilatkozata, ·— „Káptalan Vác város községe által az úrbéri megváltásokért netalán fizetendő summát utadaink sérelmével elkölteni, hanem teljes szándékunk ama summát vagy Káptalan Vác város közönségénél, ha megtartani akarja, évenként 6% kamatfizetés mellett hagyni, vagy, ha a tőkét megtartani nem akarná, oly biztos helyre kikamatozni, ahonnét úgy mi, valamint utódaink is az évbeli törvényes kamatot meg-