Századok – 1931

Történeti irodalom - Hauser Henri: La modernité du XVI. siecle. Ism.: Komoróczy György 317

318 történeti irodalom. 318 tanulmányaiból is ismeretes. A szellemtörténeti metódussal kutató korban érdekesnek tűnik fel szemlélete, mely egy kor „lelkét" nem a tömegnyilatkozások egymásból folyó fejlődéssorozatában látja, hanem a jellemzőt egyes kiemelkedő egyéneknél keresi. Ezzel a módszerrel elveszti ugyan a kapcsolatot a „multés jelen" között és ebben rejlik hibája ; de ugyanakkor egy kornak kibontakozását önmagából a korból vetítve ki, élénk képét adja a mozgató erők minden változatának. A tizenhatodik századot revolúciónak fogja föl, mert vizsgálódása közben teljesen figyelmen kívül hagyja az előző század életének eredményeit, amelyekből szükségszerű evolúcióval fakadtak e kor törekvései és formái. Az élet különböző kibontakozásait kutatja. Elsősorban az intellektualiznius fokozódására figyelmeztet és örömmel üdvözli úgy a természettudományos gondolkodás individualizálódását, mint a politikai jelenségek hátterének vizsgálatából fakadó „államtudomány" feltűnését. A vallás gondolati fejlődését a lelkiismereti „autonómia" eszméjének feltörésében, valamint a. reálisabb életszemlélet objektivációjában látja : a középkori élettagadás helyét a „modern ember" életigenlése váltja fel. Különösen szépen jellemzi a „verus homo" etikai tartalmának eltolódását; amíg t. i. a középkor etikus ideálja elvben teljesen megfosztotta pl. a kereskedőket a megbecsüléstől, addig szerinte e század adta meg kinek-kinek az erkölcsi alapot bármüyen pályán (profession) való érvényesüléshez. Boldogan állapítja meg továbbá a „haladás" gondolatának felismerését ; majd a „bonté naturelle" Rabelais és Erasmus eszmekörében való szereplését kapcsolatba hozza Rousseau kultúraellenes életfelfogásával. Talán egy kissé túloz itt (erre 1. Taine ismert munkáját V. H. Sée : Les idées politiques en France au XVIII. siècle. 1920). A reális élet vizsgálatánál kifejti a politikai irányváltozásokat, foglalkozva a demokratikus eszme feltörésével, a politikai szekularizációkkal, a centralizáció hasznosságának általános felismerésével stb. Amit a magyarságnak fejlődéséről mond a török alatt, nem felel meg a tényeknek. Szerinte a török megszabadította Magyarországot a feudális küzdelmektől, ezért örömmel fogadta hatalmát az egész magyar nép. Utolsó fejezete az új gazdasági élet statikáját adja, kifejtve az ipar specializálódásának alakulását, foglalkozva az árkrízisekkel, stb. Rámutat az egyház állásfoglalására a hitelkérdéssel szemben, kiemelve, hogy a korkövetelményeknek nem felelt meg a középkori „iustum praetiiim" teória. (V. ö. erre Cl. Bauer igen szép értekezését : Kirche, Staat und Kapitalistischer Geist, az Archiv f. Kulturgeschichte 1931 februári számában.) Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Hauser munkája a XVI. századbeli élet minden ágára kiterjeszkedve mutatja be nekünk e kor törekvéseit és részben életstílusát is. Hibája metodikai elnézés és abban áll, hogy nem teljes fejlődésvonalat rajzol meg, hanem a vonalnak csak egyik részét és ezzel elveszi az átfogóbb