Századok – 1931

Történeti irodalom - Kraus I. B.: Scholastik; Puritanismus und Kapitalismus. Ism.: Lederer Emma 310

312 történeti irodalom. 312 vádja, amelyet a kölcsönök után szedett bármilyen alacsony kamat ellen emelnek, — ha ezt szigorúan betartották volna, —a hiteléletet csírájában fojtotta volna meg. A valóság (Sein) azonban, már kevéssé fejlett pénzgazdagság idején is, nem sok tekintettel volt a vallásos ideálokra; nyerészkedés, épúgy, mint kamatok szedése, nem tartozott a ritka jelenségek közé. A késői scholastikusok, mint pl. Flórenci Antoninus, már maguk is tisztán látják ezt a különbséget. A gazdasági élet átalakulása főképen a XVII. században új formákat teremt, a termelési rend átalakulása, az egyéniségnek gazdasági téren való erősebb érvényesülése a „Sein" és a „Seinsollen" közti eltolódást mind kisebbé teszi. Még a gazdaságilag fejlett, iparos és kereskedő államokban is, mint pl. Angliában, amelynek gazdasági fejlődésével, minthogy a puritán etika itt alakult ki a legerősebben, behatóan foglalkozik, a XVII. század végére következik be ez az összetolódás. A puritán teoretikusok, pl. Baxter, kinek Christian Directory-ja az, amelyre Weber, — Kraus szerint egyoldalú, — gazdasági fejtegetéseit felépíti, még mindig a hagyomány alapján állnak és majdnem éppúgy elítélik a nyerészkedést stb., mint a scholastikusok, tehát a Sein és Seinsollen közt itt is éles ellentét van. A valóságban azonban a puritánizmus a maga „kiválasztottság-tanával" lehetővé teszi az embereknek, hogy nyerészkedési vágyukat — legalább is egy időre — Istennek tetsző cselekedet mezébe öltöztessék. Tehát Kraus szerint nem a puritán etika hozza létre a kapitalizmus szellemét, hanem ellenkezőleg a tények („Sein") igyekeznek maguknak szellemi, helyesebben vallásos igazolást szerezni. Munkájának utolsó fejezetében Kraus a kapitalizmus fogalmának meghatározását keresi és véleményünk szerint egy, Sombartéhoz közelálló és eléggé helytálló fogalmazást ad a kapitalizmus egyik lényeges és minden más gazdasági rendszertől eltérő tulajdonságáról : ,, . . . so ist das Rationale im mondernen Unternehmertum durch unpersönliche, sachliche Richtmasse bestimmt. Nicht mehr die lebendige Person bedingt die Blickrichtung, sondern das im Geldwert verkörperte, verobjektivierte Sachgut." (304. 1.) Ebben az értelmezésben tehát a puritán nagyvállalkozót tulajdonképen éppoly kevéssé tekinthetjük kapitalisztikus gondolkodásúnak, mint középkori társát. Kraus szerint a „Sein" és a „Seinsollen" közti teljes harmónia, tehát a kapitalisztikus szellem bevonulása a teóriába, csupán a felvilágosodás irodalmában következik be, ahol már nincsenek oly gátak, amelyeket a vallásos szellem emelt. Kraus könyve — bár természetesen némi katholikus elfogultságtól nem teljesen mentes — egyike az újabb gazdaságtörténeti irodalom legvilágosabb könyveinek, noha olvasását kissé nehézkessé teszi, hogy tárgyánál fogva, folytonos idézetekkel (gyakran régi angol nyelven) szakítja meg előadását. Az angol hatás a könyvben mindenütt megnyilvánul, az angol gazdaságtörténeti irodalom — nálunk majdnem teljesen ismeretlen — művei állanak Kraus előadása mögött. Lederer Emma-