Századok – 1931

Történeti irodalom - Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisfalföld írásban és képben. Ism.: Eperjesy Kálmán 299

történeti irodalom. 301 egyes területeken és az emberi kéz milyen változásokat okozott az erdőségek eloszlásában. Térképen szemlélteti; az ősi erdőtakaró visszahúzódását az emberi terjeszkedéssel kapcsolatban. így jut el az őstájon keresztül az ember megjelenésével kialakulni kezdő kultúrtáj egyes korszakainak leírásához, állandóan szem előtt tartva, hogy a föld felületének fokozatos átalakulása a természeti tényezők és az emberi kultúrmunka kölcsönhatásának eredménye. A kultúrtáj alakulásait részben történetföldrajzi módszerrel szemlélteti. A mult egy-egy jellegzetes korszakát választja kijja táj földrajzi képének rekonstruálására. Ilyen korszakok : az ősember kultúrája, a Dunántúl római kora, a magyarság letelepedése, a török hódoltság, az ország újjáépítése és a jelenkor. A tatárjárásnak nem találja szembeötlő kezenyomát a táj arculatán, a honfoglalástól a török dúlásig folytonos emelkedést lát, ezért nem tartja szükségesnek egy közbeeső korszak beiktatását. Ε megállapítás helytálló lehet a Dunántúlra, mégis tanulságos lett volna Csánki alapján a XV. századi földrajzi helyzet bemutatása, amiből érdekes egybevetéseket lehetne tenni más vidékekkel. A leírt korszakokban találó rajzokat kapunk a magyar föld változó viszonyairól, az első településekről, a magyar és idegen falutípusokról, a házak építésmódjáról, a néprajzi viszonyokról, a földbirtok megoszlásáról, az úthálózatról, a vízszabályozásokról, a termőterület növekedéséről, a lakosság foglalkozásáról stb. Kimutatja, hogy a települési formákra a lakosság nemzetiségi összetétele és a vidéken felhasználható építőanyag is lényeges befolyással van. Helyszíni megfigyelések alapján állapítja meg a házak építőanyagára vonatkozó statisztikai felvétel hasznavehetetlenségét ; számos régi faházat talál ma is olyan községekben, ahol a 30 év előtti statisztika csak kőházakról vagy sárházakról tud. Különös figyelmet érdemel a XVIII. századi táj rekonstruálása, amelyhez a II. József-féle katonai felvétel adatait is felhasználja. Ε nagyértékű, másfélezer színezett nagyméretű lapból álló részletes térképfelvétel a legfontosabb forrása az ország hódoltság utáni átalakulásának. A felszíni formákra, hidrográfiára, szárazföldi és vízi közlekedésre, a telepek eloszlására, művelésére, építésmódra, a dűlőnevekre, az erdők kiterjedésére, az árterületre, a futóhomok és szik térfoglalására, a felszínen akkor még megállapítható régi sáncokra, utakra, romokra, elpusztult községek helyére vonatkozó pontos, a térképen megrögzített adatokból egyaránt meríthet a földrajztudomány, történelem, archeológia, a nyelvészet, sőt az agrogeológia is. Ε felvétel nemcsak a XVIII. századi magyar földet tárja elérik a maga teljes, csakis térképen megrögzíthető hűségében, hanem a kultúrmaradvánvok feltüntetése révén a korábbi helyzetre is tájékozódást nyújt és a későbbi viszonyok összehasonlító vizsgálatát is lehetővé teszi. A térképészeti kútfők adatainak értékesítése régi mulasztása történetírásunknak. Elismerjük ugyan a régi térképek forrásértékét főleg vár- és