Századok – 1931
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233
a szomolányi ktjbtjc győzelem. 241 Elővéd : Giordani százados a Visconti vértesen 150 lovasával. Utána következett, mint első menetcsoport, a tábor balszárnya, azaz 3 zászlóalj és a poggyászvonat Maltzan alezredes és Münich főstrázsamester parancsnoksága alatt. Rövid távolságra követte ezt, mint második menetcsoport, a tábor jobbszárnya, azaz 3 zászlóalj és a 4 ágyú, Wachtendonk és Moreili alezredesek vezetése alatt. A menetet mint utóvéd a báró Velleis és Matern hadnagyok vezetése alatt álló Vauban dragonyos és Taaffe vértes-század zárta be. Ritschán az utóvéd élén lovagolt. Egykorú iratokban és az e korszakkal foglalkozó hadtörténelmi munkákban a „balszárny" és „jobbszárny" elnevezéseket találjuk nem csupán akkor, amikor egy csapat fejlődött vonalban, vagy harcalakzatban, szóval egy vagy több párhuzamos széles vonalban pihen, vagy támad, hanem meneteknél, menetoszlopoknál és mélységbe tagozódott csapatoknál is. Ez utóbbi esetekben a „szárny" elnevezés voltaképen helytelen és értelem nélkül való. Magyarázata ennek az, hogy a XVIII. század reguláris seregeinél minden ütközethez, vagy menethez, a csapatoknak a táborban való elhelyezkedése képezte a harcászati intézkedések alapját. A tábor közepe, jobb és balszárnya zárt harcászati egységet alkottak, állandó parancsnokok alatt. A menetrendbe való besorolásnál tehát a „szárny" elnevezés a szóbanforgó esetben csupán azt jelenti, hogy a szomolányi táborból az elővéd után először a Maltzan vezette balszárnyon volt csapatokat, azután a Wachtendonk vezette jobbszárnyon volt csapatokat sorolták a menetoszlopba. Mivel azonban különösen ezen a szakadékos terepen, zárt harcrendeknek alig nevezhető harccsoportokban verekedő csapatoknál a bal- és jobbszárny elnevezés további megtartása igen sok tévedésre ad alkalmat, ezeket a kifejezéseket —- bár hangsúlyozom, hogy abban az időben szervezetszerűen használták azokat — mellőzni fogom s a két szárnyat csupán parancsnokaik után nevezem. A történeti hűség érdekében kötelességemnek tartom Thaly Kálmánnak és az ő nyomán haladó történetíróknak az ütközet leírása során feltűnő tévedését helyesbíteni. Az előzményekből tudjuk, hogy Ritschán már 26-án átkelt a Kis-Kárpátokban, 27-én Szomolánynál pihent és éjjel onnan indult az aznap megtett úton a Kis-Kárpátokon keresztül visszafelé. Thaly ezt az egynapi szomolányi pihenőt teljesen figyelmen kívül hagyva azt állítja,1 hogy a kuruc 1 Thaly : Gróf Bercsényi-család III. kötet 166. oldal. Századok, 1931. VII—VIII. füzet. 16
