Századok – 1931

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233

A szomolányi kuruc győzelem. (1704. május 28.) A kuruc hadi dicsőség babérkoszorújának egyik különösen szép, hervadhatatlan levele Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor és Ocskay László seregeinek diadala báró Ritschán Adám császári tábornok serege felett. II. Rákóczi Ferenc 8 évig tartó szabadságharcának eseményeit ritkán kísérte hadi szerencse. Oka ennek az, hogy a kuruc sereg nem volt annyira fegyelmezett s nem voltak olyan hadvezéri tehetséggel megáldott vezetői, hogy képes lett volna a XVIII. század legkiválóbb hadvezérének, Savoyai Jenő hercegnek iskolájában nevelődött hadvezérek vezette reguláris hadsereg felett győzedelmeskedni. A kuruc sereg különleges összetételénél és sajátságánál fogva nagy csatákban mindig a rövidebbet húzta. De olyan hadműveletekben, ahol a személyes bátorság, furfangosság, gyorsaság, éles szem és éles kard játszották a főszerepet, föltétlenül ügyesebb volt a metodikusan vezetett, de éppen azért nehézkesebb császári seregnél. Portyázásoknál, rajtaütéseknél, az ellenség kisebb csapatainak tőrbecsalásánál a kuruc seregnek ez a kiváló tulajdonsága gyakran vezetett diadalra, A számtalan ilyen természetű kisebb-nagyobb győzelem közül kétségkívül az 1704 május 28-án, a Kis-Kárpátokban Szomolány—Nádas és Jablonca között vívott ütközetet nevezhetjük a kuruc sereg egyik legszebb fegyvertényének. Az általános hadihelyzetet a Felvidéken, vagyis a Duna, Esztergom—Pozsony közötti szakasztól északra — 1704 május közepén — a túloldali vázlat szemlélteti. 1. Kurucok : Bercsényi Miklós tábornok körülbelül 10.000 emberrel Kéménd tájékán, a Garam keleti partján. Károlyi Sándor tábornok körülbelül 4000 emberrel Nyitra megyében, Mocsonok táján. Ocskay László ezredes körülbelül 1000 emberrel a Morva folyó, a Kis-Kárpátok és a Fehér-hegyek közötti terepszakaszon.