Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. FERENC JÓZSEF. Il év végétől kezdve üléseit Kremsierben tartotta és itten előkészítette az osztrák birodalom alkotmányát. Ez az alkotmánytervezet tiszteletben tartotta Magyarország különállását és függetlenségét is. 1849 március 4-én kelt elhatározásával Ferenc József elrendelte ennek a birodalmi gyűlésnek föloszlatását, félredobatta a kész alkotmánytervet és ahelyett a minisztérium által kidolgozott alkotmányt hirdette ki. Ebben az új alkotmányban legfontosabb eszme az, hogy a birodalom teljesen egységes, Magyarország annak a többi tartományokhoz hasonlóan kiegészítő része. Az új „alkotmány" legjellemzőbb vonása pedig az, hogy „ideiglenesen" nélküle kormányoznak. Azért jellemző ez, mert az ideiglenesség — ideiglenesség volt annyiban, hogy az alkotmányt helyettesítő abszolutizmust újabb és újabb „ideiglenes" berendezések váltották föl, az alkotmánynélküliség igazi alkotmánynélküliség lett és ez az alkotmány nem lépett életbe soha. Ha hiba volt sutba dobni a kremsieri alkotmánytervet, amelyben Ausztria összes népeinek képviselői egyeztek meg, amely tehát legalább formailag szilárd alap lehetett ι volna Ausztria rákfenéjének, a cseh-német ellentétnek megszüntetésére, szintén súlyos hiba volt a magyar alkotmány eltörlése. A cseh-német megegyezés soha többé nem sikerült, a magyar alkotmány eltörlése 18 évi kísérletezésre vezetett, miközben lezajlott Ferenc József uralmának két sorsdöntő háborúja : az 1859-i és az 1866-i. Ezek folyamán a történelem sodráról Klagenfurtban merenghetett az 1848/49-i háborúknak Radetzky mellett legkimagaslóbb alakja, Görgey Artúr, — az aradi akasztófa tövében aludták örök álmukat olyan kiváló tábornokok, mint Aulich Lajos, Damjanich János, — az élők közül, magyarokból Ferenc József ellen szervezett légiót Klapka György, — a szabadságharc hőseinek kegyetlen üldözése pedig feledtette a magyar nemzettel Kossuth Lajos minden hibáját és őt olyan imádat tárgyává emelte, amely félszázad multán és a síron túl is réme maradt a dinasztiának. A belső politika többi hibái egyenes következményei ennek az elsőnek. Az 1849-i kegyetlenkedés s az ezt követő rendőruralom több volt mint bűn, hiba volt, de természetes következménye a március 4-i alkotmánynak : azzal szemben igazán lázadó volt az egész magyar nemzet. Hiba volt, katasztrofális hiba, de ki a felelős érte ? Azokat az öreg minisztereket, akik még Ferenc császárt szolgálták, elsöpörte a forradalom. Megerősödött az udvarban a lázadók és különösen a magyarok elleni gyűlölet, megerő-