Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

18 TÖRÖK PÁL. Ernst Ottó. Pedig, aki valaha játszott kisgyermekkel, annak tudnia kell. hogy az únottan hallgatja a saját egészségére vonatkozó kérdést, de fölcsillan a szeme, ha játékairól kérdezősködnek, hát még ha élő pónilovak azok a játékok ! Legközelebb álló családtagjai. . . Atyja ? Ferenc Károly neve ritkán fordul elő Ferenc József levelezésében, de azt senki sem állíthatja, hogy ez valami különös méltánytalanság vele szemben. Testvérei közül egyikről azt írja édesanyjuknak a tizenkétéves Ferenc József : „Lajost mama nevében is megcsókoltam." Ezt a testvérét különben is nagyon szerette — és ez a testvér magánéletével arra kényszerítette bátyját, hogy kitiltva őt Bécsből, internálja egy kis városba. Miksát szintén gyöngéden szerette, alkirályságszerű díszes helyre állította Lombardiában, -— de Miksából nem hiányzott a trónörökös türelmetlensége. Aztán szörnyű halált halt, nem maradtak gyermekei, akiknek megmutathatta volna Ferenc József , hogy mennyire szerette atyjukat. Édesanyjához való vonzódásáról tanúságot tesznek hozzá intézett közvetlen hangú levelei. Ezekből a levelekből látta jónak törölni a kiadó azokat a kitöréseket, amelyek bánthatnák némely család érzékenységét. Ezekben a levelekben mondja gazembernek (Schuft) III. Napoleont több ízben is. Hasonló politikai ízű nyilatkozatok dacára ebből a levelezésből arra kell következtetnünk, hogy Zsófia más nem akart lenni az ő szemében, mint anya. Semmi nyoma sincs annak, hogy bármilyen irányban befolyásolni igyekezett volna fiát, az egyetlen ellentét Erzsébet miatt érzik ki a sorokból. Rajongásról tanúskodnak azok a szavak, amelyekben Erzsébetről ír Ferenc József, némelyik levelét egészen betölti Erzsébet. Kedves, mikor megköszöni édesanyjának azt a részletesebben le nem írt tanácsát, amelynek segítségével Erzsébet megfehérítette fogait. Erzsébet mentegetése hangzik ki azokból a sorokból, amelyekben arról számol be, hogy Sziszi sokat tanul, —- a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján, de ellentét csendül ki szavaiból akkor, mikor megvédi Erzsébet jogát gyermekeihez. „A főaggodalom, a nap miatt, nem ijeszti Sziszit, sem engem, hiszen a legkevesebb városi gyermek jut naphoz és mégis igen jól fejlődnek és mi magunk fiatalságunk legnagyobb részét a Radetzkyszobák fölött fekvő napnélküli szobákban töltöttük. Kedves mama azonnal kitalálta az okot, amely miatt e változást kívánjuk", de elnézéssel ítélje meg Sziszit : ha ő féltékeny