Századok – 1931

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények - 97

97 Folyóiratszemle. Hadtörténelmi Közlemények. 1928. évfolyam. I.iüzet.—Gyalókay Jenő : Hol lepte meg Dampierre a törököket és Bethlen Gábort 1604-ben? A lippai kapitány jelentésére, ki 1604 nyarán a török hadak Temesvár alatti gyülekezéséről s támadó szándékot eláruló mozdulatairól adott hírt, Belgiojoso felsőmagyarországi főhadparancsnok nagyobb csapatokat vont össze Rakamaznál. Addig is azonban, míg a gyülekezőhelyre rendelt seregtestek beérkeznek, Dampierre ezredest előre küldötte Lippára egy lovascsapattal. Dampierre, a veszélyeztetett vidékre megérkezvén, rögtön támadóan lépett fel s a lippai várőrséggel egyesülve meglepte és szétszórta a várat fenyegető török sereget, melyhez egy erdélyi menekültekből álló kisebb csoport is csatlakozott Bethlen Gábor vezetése alatt. Ez ütközet helyét a szerző, újabb történetíróink különböző más véleményével szemben, Temesvár közvetlen környékén, e vártól északra, a lippai út közelében jelöli meg, dátumát pedig az 1604 szeptember 15. és 17. közötti időre helyezi. — Iványi Béla : A tüzérség története Magyarországon, kezdetétöl: 1711-ig. (Kilencedik közlemény.) Szerző a fentmaradt nevek alapján a XVI—XVII. századokban Magyarországon működött tüzérek nemzetiségét vizsgálja s megállapítja, hogy azok túlnyomó többségükben németek voltak, magyarok csak az erdélyi fejedelmek 1 seregében találtak nagyobb számban elhelyezkedést, bár itt is szolgáltak idegenek : németek, olaszok, svédek és franciák is. Továbbiakban a magyarországi várakban alkalmazott tüzérség számát, javadalmazását s a tüzérek szerződésszerűleg megállapított kötelezettségeit ismerteti. — Marko Árpád : Eger vára 1753-ban. Farrel őrnagy 1753-ban részletes jelentést készített az egri vár állapotáról, melyet igen kedvezőtlennek talált : a védőművek, épületek összeomlóban vannak, illetőleg már össze is omlottak s az egyébként is elhanyagolt vár hadicélokra többé nem alkalmas. — Bártfai Szabó László : Gróf Széchenyi István katonai pályája. Szerző újabb áttekin-I tést törekszik nyújtani Széchenyinek katonai szolgálatban eltöltött éveiről. Ismerteti bevonulását a nemesi felkelő sereghez, átlépését a sorhadhoz, részvételét a napoleoni háborúkban s a bécsi kongreszszuson, majd a békeévekben bekövetkezett mellőztetését s végre a hadsereg keretéből való kilépésének körülményeit. — Nagy Aurél : A cs. és kir. 4. huszárezred 4. századának tevékenysége 1914 augusztus 12-től augusztus 15-ig. A felvonulás tartama alatt határmegfigyelő és biztosító szolgálatot végzett 1. lovashadosztály parancsnoksága — melynek keretébe a 4. huszárezred is tartozott — az utóbbinak 4. századát távoli felderítésre küldötte. Az orosz területen, túlerős ellenséggel szemben végrehajtott felderítés a különítményt kemény próbára tette s annak nagy veszteségeket okozott. — „Tárca" : Görgey Victor : Meghiusult merénylet II. Vilmos német császár ellen, 1917-ben. 1917 szeptemberében az oláh front megtekintésére utazó császár hajója ellen merénylet készült. Minthogy azonban a császár a Csernavoda—Konstanca közötti utat egy véletlen folytán a programmtól eltérően vasúton tette meg, az oláh merénylők által a Duna medrében elhelyezett aknákon a császár jachtja helyett az „Inn" monitor robbant fel és süllyedt el. — „Hadtörténelmi Okmánytár" : Lukinich Imre : Gróf Bethlen Elek naplójegyzetei az 1809-i erdélyi nemesi fölkelésről. (Első közlemény.) Gróf Bethlen Elek, Bethlen Pál vezérőrnagy fia, 1809-ben mint insurgens őrnagy, Miksa főherceg, az erdélyi feikelőcsapatok főparancsnoka mellett teljesített Századok, 1931. I—III. füzet. 1