Századok – 1931

Történeti irodalom - Tönnies: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Ism.: Joó Tibor 92

95 TÖRTÉNETI IRODALOM. egyéb, mint a kanti transzcendentális formalizmushoz s az újkantianizmushoz való viszonyának alakulása. A viszony hol plusz, hol minusz előjelű, de mindvégig fentálló. Rintelen még ki is élezi ezt a tényt, nem egészen jogosan. ,,Zum Verständnis von Troeltseh sind wir zugleich in sehr starkem Masse an Philosophen gewiesen, an die er sich angelehnt hat, die nacheinander seine Anschauungsweisen bestimmt haben." Ez ilyen mereven nem helytálló. Nem, mert éppen a speciálisan „troeltschi" ilyenformán nemhogy előtűnne, sőt éppen elhalványul. Troeltseh ugyanis nem hatást vesz át igazában, hanem csak tanul. Azt, amit felhasználhat. Gondolatoknak rendszerezett formáját, de csak olyan gondolatoknak, melyekhez ő önállóan eljutott és ott az egyik vagy másik filozófussal találkozott. De éppoly könnyen tovább is halad, amikor belátja az álláspont számára használhatatlanságát. Éppen ezért a filozófiai rendszerek, melyekre támaszkodott, egyáltalában nem Troeltseh szellemi lényegét értetik meg, csak fejlődését ábrázolják. Velük nevezhetjük el életútja egyes állomásait. Maga az út egészében a lényeges, még inkább az út célja vagy csak iránya. Ez az irány pedig annak a kérdésnek a megoldása felé tör, amint egyébként Rintelen is teljes fontosságában kiemeli, hogy a szellem melyik foka, a szubjektív, objektív vagy abszolút szellem involválja-e a normatív erőt. Ezt keresi Troeltseh és ebben a kérdésben változó állásfoglalása a lényege szellemi útjának. Ebből lehet műveit is, mint jelenségeket magyarázni. Azonban bármily mélyre világít is ilyenformán Rintelen Troeltseh szellemébe, nem részesít kellő figyelemben két mozzanatot, noha észreveszi őket. Beszél Troeltseh vizsgálatainak praktikus indítékáról és értéktanának szupranaturalizmusáról. De nem veszi észre, hogy Troeltseh szellemének teljes megértéséhez éppen ez a két mozzanat vezet el. Itt éppen csak vázolni akarjuk a kérdést, melynek lényege ez : mi volt az a praktikus érdek, ami Troeltseh kutatásait hajtotta? Legelső feleletül az kínálkozik, amit ő maga is bevallott, a korszerű kultúrszintézis, vagyis norma nyerése a jövő alakítása érdekében a mult fejlődési irányából. Éz azonban csak másodlagos az alapérzéshez képest, mely a filozófus mélységes keresztyénsége volt. Ez az érzés abszolút alapja világnézetének. Ο voltaképen nem is általában csak a jövő alakításának a normáját kereste, hanem egyenesen a keresztyénség jövőjének, vagy a jövő keresztyénségének a normáját. A keresztyénség minden történeti relativizmusa mellett egy pillanatig sem jutott bele a szkepszis körébe, —Tönnies kifogásolja is ezt a metodikai következetlenséget, — marad az abszolút érték, melynek csak objektív formái vannak alávetve a változás, s az új és új kompromisszum históriai törvényének. Ezzel természetesen együtt jár transzcendens-ontologisztikus kikerekítése világnézetének az istenség hitében. Troeltschnek tehát olyan formulát kellett találni egyrészt az értéktan, másrészt a történetfilozófia feladata számára, mely