Századok – 1931

Történeti irodalom - Tönnies: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Ism.: Joó Tibor 92

92 TÖRTÉNKTI IRO DALOM. elvi értékelésére. A legelső, leghasználhatóbb szakaszban például sok „szellemet" és szellemtörténetet kapunk jól megválogatott, okosan kidolgozott esetekkel megvilágítva. Az Ausztriáról szóló résznek magvát viszont a nagy statisztikai tabellák alkotják a különböző iskolatípusok óraszámáról, anyagelosztásáról stb. Máshol „a történelem mint honismeret", „a történelem mint jelenkortan", „történettanítás és világnézet", „művészet és filozófia a történettanításban" stb. címek tarkítják a tartalmat. Érdekes, hogy midőn a sajátos reformkísérleteknek és modern elméleti irányzatoknak sokszoros meghányavetése után a zárószóhoz érkezünk, ott a realitástól fegyelmezett észjárású szerkesztőnek Útravalójában az egész könyv végső kicsendiiléseként ilyesmit hallunk : ha nem feledkezünk meg arról, hogy a középiskola padjaiban kik ülnek előttünk, akkor erre a szerényítő belátásra kell eljutnunk : a történelmet csak egy módon taníthatjuk bátorságosan : úgy mint — eddig. Szttce-Szomor Lajos. Tönnics, Ferdinand: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Schmollers Jahrbuch 1925. I. Halbb. 147—191. 1. — Hintze, Otto: Troeltsch und die Probleme des Historismus. Historische Zeitschrift 135. Bd. 188—239. 1. — Rintelen, Fritz Joachim von: Der Versuch einer Überwindung des Historismus hei Troeltsch. Deutsche Viertelj ahrschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte 1930. 324—372. 1. Nyolc esztendeje, hogy Ernst Troeltsch gigantikus munkássága véget ért, helyesebben félbeszakadt. Ε nyolc év alatt történetfilozófiájának e három nagy méltatása jelent meg. Tönnies tanulmánya igen világos és részletes vázlatát adja Troeltsch főművének, a „Der Historismus und seine Probleme"-nek s ezért nagy haszonnal forgatható. Azonban ezt a munkát nem állítja be Troeltsch egész életművébe, miáltal elsiklik lába alól a helyes szempont és noha részletekben sok éles és találó megfigyelést tesz, — szépen emeli ki Troeltsch elméletének praktikus szándékát, vagy nevezetes az a megállapítása, hogy a „Der Historismus und seine Überwindung" nem igen hoz újat a „Der Historismus und seine Probleme"-vel szemben stb. — egész kritikájában tökéletesen félreérti Troeltsch szellemét és művét, így például súlyos félreértés azt hinni, hogy Ti'oeltsch nem lett volna megelégedve, ha tovább él, a kompromisszum fogalmával, mint megoldással. Sőt egész szellemi struktúrája erre a heroikus megoldásra predesztinálta ! Hasonlóképen a meg nem értésből eredő téves megfigyelés az, hogy a „Der Historismus und seine Probleme" első két fejezete és a harmadik, negyedik között nincs meg a teljes szisztematikai egység, az utóbbi két fejezet elejti az első kettő problémáját. Ellenkezően, az egész művön egy dialektikai menet vonul végig, a probléma-elejtés látszata éppen abból ered, hogy e dialektika folyamán az eredeti problémaállítás újabb és újabb revízió alá vettetik s a célkitűzés egyre szűkebb körre vonul vissza. Troeltsch történetfilozófiai hipotézi-