Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. Ferenc József. (I. Közlemény). I. Bevezetés. Vájjon hány embernek jutott eszébe, hogy már elmúlt Ferenc József születésének századik évfordulója % Bizonyára kevesebbnek, mint ahányan meglepődnek majd azon, hogy ez a száz év eltelt. Hiszen azok közül, akik ma tudatos életet élnek, még mindenki emlékszik az ősz császár és király utolsó betegségének történetére, még mind emlékezünk arra, hogy élte utolsó napján, most lesz 15 éve, még jelenthették neki Crajova elfoglalását, — valóban nehéz elhinnünk, hogy Ferenc József alakja annyira a történelemé lett már. Pedig a történelemé ő, azokkal a politikai tényezőkkel és eszmékkel együtt, amelyeknek középpontjában állott. Hol van a császárok szövetsége ? Hol az osztrák-magyar monarchia, hol a közös hadsereg, közös vámterület ? Ki emlékszik még arra, hogy mi a delegáció, ki gondol a kvótára, az innsbrucki olasz egyetemre? Mindez a történelemé Ferenc Józseffel együtt. És mégis fizikai kortársunk ő. Azok. akik most érték el katonaköteles korukat, még visszaemlékezhetnek a háború kitörésére, a társadalom mai oszlopai láthatták a millenniumi kiállítást, Magyarország kormányzója Bosznia megszállásának harcairól olvashatott gyermekkorában, Akadémiánk elnökének emlékezete az abszolutizmus korába nyúlik vissza, Apponyi Albert kétéves gyermek volt a szabadságharc korában. De nemcsak fizikailag kortársunk Ferenc József, kortársunk érzelmileg is. Néhány hónappal ezelőtt egy magyar városban irodalmi estélyen Ferenc Józsefről szólt egyik előadás. Mikor Ferenc József érdemeiről beszélt az előadó, ellenmondás hangzott el. — mikor gyöngéire tért át, a törvényhatóságot képviselő magasrangú tisztviselő fölkelt helyéről, kiment a teremből és csak a következő szám meghallgatására tért vissza. Ma is élnek azok az érzelmek, amelyek hatalmas viharokat támasztottak Ferenc József Századok, 1931. I—III. füzet. 1