Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Walz; Angelus Maria: Compendium historiae Ordinis Praedicatorum. Ism.: Tóth László 915

TÖRTÉNETI IRODALOM. 915 homokoknak, valamint a rend szentjeinek és boldogjainak adatait is. Egy tankönyvnek lehetőleg minden vonatkozásról kell rövid felvilágosítást adni, ezért találni Walz munkájában is rendkívül sok anyagot igen szűk terjedelemben tárgyalva. Viszont hiányzik belőle csaknem minden polémikus él, előadása az események pragmatikus leírására szorítkozik. A széleskörű kutatásról, amelyet Walz végzett, az a hatalmas bibliográfia tanúskodik, amelyet külön is, meg a fejezetekben is összeállított. Természetes, hogy az író, amikor egy ilyen hatalmas intézmény egész történetét öleli fel, minduntalan kénytelen mások eredményeit követni és átvenni, úgyhogy könnyen esik maga is mások tévedésének áldozatául. Walz nagy módszeres felkészültséggel és kritikus óvatossággal oldotta meg feladatát, forrásai így nem igen vezethették őt téves utakra. Hiba természetesen így is van munkájában. Ezek egy része a minden áron rövidségre való törekvésből származik. így a 9. fejezetben rendkívül szűkszavúan, csaknem hézagosan foglalja össze a XIV. század első felében lefolyt szegénységi vita történetét, amelyben pedig a rend olyan fontos szerepet játszik. Előadása itt csaknem kizárólag Lambermondnak egyébként jeles munkájára (Der Armutsgedanke des hl. Dominikus und seiner Ordens, Zwolle, 1926.) támaszkodik, ami azonban mégsem teljesen kimerítő tájékoztatás ebben a kérdésben. Nem egészen értünk egyet azzal sem, amit Walz az 52. fejezetben a dominikánus címerről mond. Rövid előadása nagyrészt Felix Hauptmannak az értekezésére (Das Dominikanerwappen, Analecta Ordinis Praedicatorum, 1925.) támaszkodik. A kérdést azonban Hauptmann is inkább csak felvetette és szempontokat adott a megoldásra, de teljesen nem is oldhatta meg, mert hiányzik még a címerhasználatra vonatkozó anyag összegyűjtése. (Mindezt részletesen kifejtettük a római dominikánus generalatus XVI. századi és a nyulakszigeti dominikánus apácakonvent XIII. századi címerhasználatára vonatkozó részletekkel együtt: Turul, 1927, 26—27. 11.). Walz munkája tehát éppen az eddigi kutatások hiányos volta miatt a dominikánus címer kérdésében teljesen megnyugtató feleletet nem ad. Ami a magyar. vonatkozású részeket illeti, Walz a magyar provincia történetét Ferrarius és Pfeiffer Miklós munkái nyomán tárgyalja. Mindenesetre nagy kár, hogy sem Szalay János akadémiai jutalmat nyert műve nem látott még napvilágot, amelyből kétségkívül sok újat meríthet a rend egyetemes történetírója, — sem pedig Iványi Bélának azóta megjelent igen becses adatközlései (Bilder aus der Vergangenheit der ungarischen Dominikanerprovinz, Mélanges Mandonnet, II. kötet, 437—78. 11.) nem állottak a szerző rendelkezésére, mert ezek igen sokban egészítették volna ki éppen a magyarországi 58*