Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Brummer Emőd: A francia fölvilágosodás és a magyar katholikus hitvédelem. Ism.: Tóth László 905

906 TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 906 idéz munkájában. Idézeteit vizsgálva azonban megállapítható, hogy ismereteit másodkézből merítette, különösen az olasz dominikánus-irodalmat forgatta nagy haszonnal. Amíg Csapodi munkái kizárólag a teológusokhoz szólnak, azok számára való fegyvertár a felvilágosodással szemben, addig egy másik jezsuitának, Molnár Jánosnak, a munkája (De ratione critica legendi libros moderni temporis sine iactura religionis et veritatis, Posonii et Cassoviae, 1776) már szakít a skolasztikus módszerrel és nem a tévelyeket cáfolja, hanem azok szerzőivel foglalkozik. Művének mintájául Valsecchi olasz dominikánus egyik munkája (Dei fondamenti délia religione, Edizione seconda riveduta, Padova, 1767) szolgált, míg az angol felvilágosodás irodalmában Csapodi szolgált neki útmutatóul. Molnár legbővebben Voltaire-rel, Rousseau-val és Montesquieu-vel foglalkozik, érdekesen cáfolja azokat a lekicsinylő megjegyzéseket, amelyek a felvilágosodás és a katholikus egyház közt kiegyenlíteni kívánó marchese Caraccioli munkájának német kiadásában (Reiser, der Vernunft durch Europa, Augsburg, 1773, pp. 52—3.) a magyarokról olvashatók. Csapodi szigorú teológiai rendszerezése és Molnár erősen személyi élű kritikai ismertetése után teljesen aktuális hitvédelmet ír Szvorényi Mihály József (Caussa Religionis contra libertinos defensa per I. M. Szvorényi, Budae, 1779). Munkája rendszeres apologetika, a felvilágosodás íróinak cáfolata. Azonban híjjával van az eredetiségnek, mindent Valsecchiből merít, akinek munkája még egy évtizeddel később is annyira uralta a magyar katholikus hitvédő irodalmat, hogy Egerben latin fordításban is megjelent. II. József uralkodása a felvilágosodás eszméinek a diadalát jelentette. A katholikus hitvédő irodalom ezzel szemben érvényesülni nem igen tudott. A jezsuita-rend eltörlése súlyos csapást jelentett a katholikus teológiai tudományra Magyarországon is, nemcsak a rend tagjai széledtek szét és hagytak fel jórészt a tudományos munkával, hanem megszűnt természetesen az utánpótlás is, amely a jezsuita teológia hagyományait továbbfejlesztette volna. Ez különösen Magyarországon volt érezhető, mert itt a másik nagy teológiai tudományos tradíciókkal bíró rend, a dominikánusok — akik, mint Valsecchi példájából is láttuk, Itáliában és Franciaországban sikeresen vették fel a harcot a jezsuiták helyett a felvilágosodás elleni irodalmi küzdelemben — a török hódoltság megszűnése után csak nagyon szerényen tudtak ismét tért foglalni, néhány házuk pusztán a lelkipásztorkodással foglalkozott, anélkül, hogy nagyobb jelentőségre tettek volna szert. Miután II. József reformja csakhamar a többi szerzetes-rendek ellen fordult, azért itt is megakadt a tudományos munka. A teológiai irodalom művelése így rövid néhány év alatt a pesti egyetem teológiai fakultására