Századok – 1929-1930

Értekezések - TABORSKY OTTÓ: Az 1836: XXI. t.-c. létrejötte - 840

AZ 1836 : 21. Τ.-c. LÉTREJÖTTE. 867 kel a kérdésnek erdélyi részről való fejtegetéseiben ismételten találkoztunk. Még bőségesebben terjeszkedik ki I. József és ΠΤ. Károly idevonatkozó ideiglenes jellegű intézkedéseire és a Carolina Resolutióra. Az ebből előállt állapotot szerinte az 1741 : 18. t.-c. sem változtathatta meg, mert többek között egy 1745 augusztus 25-i Erdélyhez intézett királyi rescriptum a fennálló helyzetet megváltozhatatlannak deklarálta. A fennálló helyzet adta intézkedéseket érvek gyanánt sorakoztatja fel és későbbi, a Partiumot Erdélyhez számító intézkedésekből kifolyólag kétségbevonja, hogy az 1751 : 24. t.-c. célja a Partium visszacsatolása lett volna. Az 1792 : 11. t.-c.-ről pedig az a nézete, hogy e törvény nem a Partium Erdélytől való „elszakítását" tartalmazza, hanem csak Ígéretet arranézve, hogy az erdélyiek meghallgatása után, a király szándékát tudatni fogja a rendekkel. Felsorolja ezután azokat a szerinte megdönthetetlen erdélyi törvényeket, melyek Erdély jogát kétségbevonhatatlanul bizonyítják. Első helyen az 1791 : 2. tör vénycikket idézi, mely mindenféle reincorporatió lehetőségét kizárja, azután az 1791 : 6. törvénycikket, mely nem engedi Erdélyt más országnak alávetve kormányozni, végül az 1791 : 5. t.-e.-t, mely minden egyes nemest és polgárt az 1744 : 6. t.-c. értelmében az Unió esküjére és feltételeinek megtartására kötelez. Ha a Partium egyes lakói ez esküt már ismételten letették, ki oldhatná fel őket alóla! Gál szerint az összes ellenérvek, ha megállhatnának, éppúgy Erdély, mint a Partium visszacsatolását eredményeznék. De Erdély diplomái épp annyira latba esnek, mint a királyok Magyarországnak tett ígéretei. így nem kevéssé döbbentette meg az 1835 november 20-i rescriptum a hű erdélyieket. A magyar rendek 1831-ben közigazgatási szempontból felhozott érveit halástalanoknak tekinti Gál, sőt szerinte inkább Erdély követelhetné vissza Máramarost és Aradot. Fejtegetéseit Gál, a Partium mozgalmára célozva, azzal végzi, hogy nem lehet annak hatása, ha netán egyes törvényhatóságok „hogy ne mondjam hűtlen erdélyi polgárok hű Lareseik megkérdezése nélkül, nekik Isten hozzádot mondani késznek nyilatkoz tak", mert ily törekvés az őket is kötő unió esküjének megszegése és egy-két törvényhatóság a fejedelemség ügyében nem határozhat. 55*