Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

80 TÖRTÉNETI IRODALOM. 5-én a hadseregparancsnokság arról értesítette József főherceget, hogy a nálánál rangfiatalabb Krautwald gyalogsági tábornok fogja a Karsztfennsíkon a saját III. és a VII. hadtest fölött is a parancsnokságot átvenni, míg József főherceg az attól délre fekvő, teljesen jelentéktelen védelmi szakaszban két osztrák népfölkelődandár élére került volna. Ezt a megaláztatást József főherceg mégsem volt hajlandó eltűrni. A leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy őt ad acta tegyék, ami eddigi kimagasló teljesítményei után valóban égbekiáltó igazságtalanság és hálátlaneág lett volna. Végre mégis az ő álláspontja győzött, de nem kis megerőltetésébe került, hogy továbbra is őt hagyják meg VII. hadteste és az egész doberdói védelmi szakasz élén, még pedig tegyük hozzá: az egész monarchia, az osztrák-magyar hadsereg, de kivált az őt bálványozó magyar katonák nagy szerencséjére. A szándékolt megalázás indító oka felől József főherceg nem lehetett kétségben, mert arról ezt írja naplójában (777. old.): „El kell hagynom helyemet és Krautwald veszi át parancsnokságomat; azt hiszem, ennek nem kis részben a féltékenység az oka." Boroevic volt ugyanis az, aki József főherceg folyton növekvő sikereitől és hírnevétől a maga renoméját féltette· Ez a későbbi isonzói csaták folyamán még világosabban tűnt ki. Végül még egy kis jellemző apróságot a napló december 7-i feljegyzéseiből (760. old.): „Tegnap Duttoule-ra egy vágón bor érkezett csapataim részére. Ellenőrzés végett egy hordót felnyittattam. Bor helyett piszkos víz volt benne. Azonnal a hadsereghadtápparancsnokságnak elküldettem, azzal a megjegyzéssel, hogy ,igyák ők ki, mert az én csapataim részére bort követelek és nem ilyen disznóságot!' A préselt szénakötegek egy részében egy vagy több tégla található. Na, majd csinálok én itt rendet, de úgy, hogy hajukszála égnek fog állani !..." Ezzel, sajnos, be kell fejeznem ennek a valóban nagyszabású. remek munkának az ismertetését. Aki azt behatóan áttanulmányozza, az nem zárkózhatik el ama benyomás, elől, hogy elsősorban kétségtelenül József főherceg volt a Doberdó igazi hőse, bár ő nagyúri tapintattal és bámulatraméltó szerénységgel minduntalan minden érdemet hőn szereteti esapatjaira szeretne áthárítani. Nekünk magyaroknak jóleső érzés, hogy az ő egész lénye, egyénisége a lehető legtökéletesebben összeforrt a magyar katona, a magyar nemzet, a magyar néplélek érzéseivel és gondolatvilágával s miután a tisztelet és hála nemes gondolata apáról fiúra, fiúról unokára β ezek révén a déd- és ükunokákra szállva, mind mélyebben belevésődik az emberek s a nemzet szívébe, biztosak lehetünk afelől, hogy amíg magyar emberek, magyar katonák lesznek a világon, azok számára József főherceg időtlen időkig az marad, ami volt a világháborúban: a mi szeretve tisztelt és mint ember, mint katona és mint igazi hős egyaránt imádott és dédelgetett