Századok – 1929-1930
Értekezések - TABORSKY OTTÓ: Az 1836: XXI. t.-c. létrejötte - 840
84 β TABORSKY OTTÓ. lás ellen nyilatkozott s a Partium külön meghallgatása ilyen országos ügyben helyén sem lett volna. A visszacsatolást követelő magyar törvények a független Erdélyre semmi kötelező erővel nem bírhatnak s így a porták 17.15-i összeírása, valamint az sem, hogy a Partium főispánjai a magyarországiak sorában szerepelnek, mert itt is csak az erdélyi szokások és törvények mérvadók. A Partium a mohácsi vész után csak ideig-óráig jutott a magyar királyok birtokába, amikor azonban ezek egyúttal Erdély fejedelmei is voltak. Mint alapszerződésre a Diploma Leopoldianumra, „Erdély ez aranybullá"-jára hivatkozik Kósa. Erdély függetlenségének teljében és a Partium birtokában kötötte e szerződést I. Lipóttal s önként hódolt az uralkodóháznak. Ily alapszerződés megváltoztatását a két szerződő fél hozzájárulása nélkül egy kívülálló harmadik fél nem követelheti. Az uralkodó bölcs belátására bízza annak megítélését, hogy ezek után a Partium visszacsatolásának kérdése az erdélyi rendekkel való tárgyalás nélkül az alapszerződések tiszteletbentartásával megoldható-e? # Krdélyi horizontból készült e memorandum is, melynek minden jóhiszeműsége mellett gyengéit csaknem ugyanúgy fogalmazhatnánk meg, amint már ismételten legutóbb az erdélyi kancellár felterjesztésének ismertetése alkalmával tettük. Mégse mehetünk el mellette anélkül, hogy fejtegetéseit figyelemre ne méltassuk, mert nemcsak néhány új vonással gazdagította a Partium kérdésében uralkodó nézetek képét, hanem kiegészíti azon akadályok és ellentétes felfogások sorozatát is, melyekkel a Partium ügyét diadalra juttató országgyűlésnek még meg kellett küzdenie. # Nagy volt az országgyűlés csalódása, amikor az 1834 január 7-én tartott elegyes ülésen a sérelmekre várt resolutio helyett a „pápai damnificatiós bulla"·, tudniillik a rendek tárgyalási módját Balogh és Tarnóczy felszólalásaival kapcsolatban elítélő királyi leirat kerül felolvasásra.1 A sérelmek orvoslását sürgető újabb felirat ügye most még lassabban jut előre, mert a diétát J'k. VI. 17. — Pr. B. Fnsc. 138. Cs. B. 460. melléklete.
