Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

83(1 MÁLYUSZ KLEMER. Ha ínég végre tekintetbe vesszük, hogy nemcsak jobbágyok, hanem nemesek, sőt egyháziak is béreltek szőlőket valamely földesúrtól,1

akkor, az adatokat összefoglalva, joggal állapíthatjuk meg, hogy a XV. század utolsó negyedéig ismeretlen volt még Magyarországon a jobbágy és földesúr viszonyának az az élesvonalú körül határolása, amellyel a Hármaskönyvben és a Quadripartitumban, valamint későbbi törvényhozásunkban találkozunk. Mert a jobbágy, noha van földesura, ekkor még szerezhet oly birtokot, földet és szőlőt, amely után hasonlíthatatlanul kedvezőbb elbánásban részesül, mint azon földje után, amely őt földesurához fűzi. Míg ezzel a birtokával kapcsolatban a földesúri joghatóság nehezedik reá és a teljes kilencedet kell fizetnie, addig bérelt földjei és szőlői után csak kisebb ellenszolgáltatással tartozik. Ennek a kettős helyzetnek a magyarázatát nem nehéz kitalálni. Amikor a földesúr évi díj (terragium) fejében átengedett egy bizonyos területet valamely szomszéd falubeli jobbágynak, be is érhette a kilencednél vagy a szokásosnál csekélyebb összeggel, mert addig műveletlenül állt földje után szerzett jövedelmet s a kisebb összeg még mindig több volt a semminél.2 Ugyanígy jól járt a jobbágy is, mert látta és élvezte annak a mimikájának az eredményét, amelyet az átlagos teljesítményen felül produkált. A bérlökiil jelentkezett jobbágyok ugyanis csak a szorgalmasabbak vagy — ami ezzel egyjelentőségű — a tehetősebbek közül kerülhettek ki, akik 1 1458. 28. és 1470. 6. törvénycikkek (Kovachich: Sylloge decretorum, 144, 206.); Dl. 34.771. (1409), hol az egyházi bíróság arra ítéli a sztrezai plébánost, hogy a pálosok birtokán fekvő két szőlője után fizesse meg a kolostornak a szokásos terragiuinot; Dl. 34.800 (1452); ugyanígy vannak szőlőik Északmagyarországon a gönci pálosoknak, mégpedig nemcsak a királyi uradalmak területén, hanem Telkibánya hegyein is. (Dl. 8825 és Dl. 9156, 1383—1406. évekből, megjegyezvén, hogy ez okleveleket Iványi B.: Gönc története. 1926, 13. 1., tévesen interpretálja, úgy, hogy azok a borkilenced-fizetés alól felmentést adnak; a királyi és királynői parancsok tiltják a várnagyokat és Telkibányát, hogy a szerzetesek — természetesen bérelt — szőlői után, új rendszert honosítva meg. — „quadam abusiva consuetudine per vos de novo inducta" — kilencedet merjenek követelni. — Az analóg osztrák állapotokra 1. Mell i. m. 2 A terragium, tiérage nyugaton is az eredetileg újonnan művelés alá vett föld adója. (Schröder—-Künszberg: Lehrbuch d. deutsch. Rechtsgeschieh te, 1922e. 206. skk. 1.; Hoops: Reallexikon der germ. Altertumskunde, III. 305. „Medem", G. Below-tól.)