Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
ΛΖ 1498. Évi 41. TÖRVÉNYCIKK. 817 azon joga, hogy szőlőikkel szabadon rendelkeznek, azokat egymás közt eladhatják, végrendeletileg örökölhetik, bírósági függetlenségük azonban jelentős csorbát szenvedett. Amíg ugyanis a korábbi szerződések szerint a polgárok mentesek voltak a földesúr bíráskodásától, most már bele kellett törődniük, hogy a Sebus birtokain elkövetett bűntettek és a szőlőik miatt keletkezett perekben —• akár alperesek, akár pedig felperesek legyenek — felettük többé nem saját városi hatóságuk, hanem a földesúr ítél, bár nem teljes joggal és végérvényesen. ítélete ellenében ugyanis két „probus vir", kik közül az egyiket a földesúr, a másikat pedig a város választja, az iigyet Pozsony városához felebbezlieti, amely az ítéletet helybenhagyhatja vagy megváltoztathatja, végleges döntése azonban kötelező erejű s azzal Sebus sem szállhat szembe.1 Az a körülmény, hogy a polgárok a földesúr bírói jogkörének kiterjesztését annak dacára sem tudták megakadályozni, hogy tnlajdonképen ők voltak az erősebb, a diktáló fél, azt bizonyítja, hogy e tekintetben olyan mélyebb hatású fejlődéssel állottak szemben, amelynek sodrát fel nem tartóztathatták. Ez az 1335-i egyezség, mondhatjuk, csak pillanatnyi előnyöket biztosított a polgároknak. Szentgyörgyi Sebus kényszerhelyzetben volt — bár ezt a helyzetet ő idézte elő — s így nem csoda, hogy fiai, János és Miklós máinem akarták a megállapodást megtartani és a nagyszombatiaktól nagyobb bért követeltek. Nem elégedtek meg a korábbi összegekkel sem, hanem igényeiket még jobban felcsigázták. Kezdték azzal, hogy 1359-ben a szőlőnkinti 40 dénáros díjat hat dénárral felemelték, majd a következő évben 90 dénárt követeltek, 1362-ben pedig, a nyitrai és esztergomi káptalan, meg a zobori konvent vizsgálatai szerint, már 132 dénárt,2 az egy-egy hordó bor helyett pedig 4—4 hordót, de ezt is olyan mértékkel, amely tulajdonképen hatnak, sőt még többnek felelt meg.: : Sok más zaklatás is érte a polgárokat, főleg a vámszedésnél. Az elszállításnál előbb négy — amiből három ' Anjoukori okmánytár. III. 132. skk. 1. 5 1362. nyitrai káptalan: „medium talentum et 12 denarios"; 1363. esztergomi káptalan: „très pensas denariorum et 12 denarins". A pénznevekre és -nempkre vonatkozólag 1. Hóman B.: Magyar pénztörténet. 1916., főleg 147., 368. skk. 1. 3 Mindez, mint, ekkor mondották, „pro ceneu terragii" járt. amc4y kifejezés találóan jelzi, mint olvadt össze az eredetileg külön díjnak nevezhető census és terragium. Századok, 1!>3(I. IX—X. füzet. 52
