Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

TÖRTÉNETI IRODALOM. 75 esodával határos győzelmet kivívták. Nincsen olyan szó, amely ki tudná fejezni irántuk érzett hálámat!" De nehogy azt liigyje valaki, hogy most már, a második nagy csata befejezése után, az ellenfelek szelíd bárányok módjára állottak egymással szemben. Augusztus 10-én ugyanis József főherceg felment a Mt. San Michelére s onnan visszatérve, ezeket írta naplójába (313. old.): „Hajnalhasadta előtt káplárkísérőmmel a Mt. San Michele nyugati lejtőjére mentem ki... Előttem a holtak százaival borított lejtő, melyről fullasztóan förtelmes hullaszag fülledt bűze özönlik ránk. Elviselhetetlen egy borzalom ez... Annyira fojtogat engem, hogy hosszú ideig tart, míg önuralmamat visszanyervén, beszélni tudok. Itt az állások még igen kezdetlegesek és alig nyújtanak védelmet. Az ellenség szakadatlanul lő a Monte Fortinról és a 197. magaslatról, mind a két irányból tüzelő lövegei hosszantozzák arcvonalunkat és így az emberfölötti munkával, a sziklába vésett még csekély árkokat folyton újra betemetik. Szegény halott honvédek és olaszok hevernek mindenütt a gránátok által cafatokra tépve, a nap perzselő hevében gyorsan rothadva. Az emberek meg sem mozdulhatnak, mert amint csak egy kicsit fölemelkedik valamelyik, máris jönnek az ellenséges lövedékek. Bekötött orral és szájjal fekiis.zneki és kaparják, vésik a sziklát s építenek, hogy a következő pillanatban egész munkájukkal együtt a lezuhanó nehéz lövedéktől megsemmisíttessenek. Egy hadnagy reszkető ajakkal jelentkezik nálam, ő az egyedüli tiszt az egész században. A többiek mind vagy elestek, vagy betegen elszállíttattak. ,Tábornok úrnak* szólít, nem csoda, hisz c.«ak most jött ide egy menetszázaddal és még sohasem látott engem... Rövid, éles sivítás és kisebb gránát puffanik tőlünk nem messze; azonnal jajgatást és nyöszörgést hallok. A hadnagy sürgősen kéri, hogy távozzak innét, mert itt mindenki meghal... Irtóztató a fülledt hullaszag! Megkérdek egy embert: ,fiam, bírjátok még1?..·' .Hazánkért mindent, még a halált is kibírjuk!...' ,A jó Isten áldjon meg mindkét kezével benneteket, hős fiacskáim!...' Öt percnyi tartózkodás után mélyen megindulva és megrázva kúszok visszafelé. Borzasztó e sok rothadó hús s a fekete, aludt vér, ami mindenütt hever és. tapad; oly szörnyűséges, hogy rémülettől jéggé dermed lelkem. Mindig itt feküdni, csak egyszer éjjel kihűlt romlott eledelt kapni, ez irtóztató hullaszag közepette, mely a nyelvre s a torokra tapad, azt az étellel lenyelni; naponta csak egyszer meleggé lett korty vizet kapni s azt is csak éjjel s a perzselő nap öldöklő, izzó hevében, melyet a sziklák megtízszerezve sugároznak, a rothadó bajtársak között mozdulatlanul feküdni a nehéz, kábító hullaszaggal tüdejükben: ettől meg kell, hogy őrüljenek." Jöjjön Boroevic és Conrad ide, itt adják ki a parancsot, hogy a fennsík szegélye föltétlenül tartandó s amellett az erők kímélendők. Itt, ahol én, ki a háború minden szörnyűségeit megszoktam, alig bírom