Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

TÖRTÉNETI IRODALOM. 73 ezek után még jobban igyekezett kitenni magáért, aminek az lett az eredménye, hogy amidőn vitéz csapatjaim más körletbe helyeztettek át, a fenséges vir felette szívélyesen búcsúztatta el azokat, mondván (280. old.): „Az én dicsőséges hős magyar királyi 16. népfölkelő hegyidandárom lépcsőzetesen a XVI. hadtesthez menetel", a 17. népfölkelő ezred hősies magatartását pedig még utólag is külön kiemeli naplójában (288. old.): „A 17. székesfehérvári népfölkelő ezred holnap menetel a XVI. hadtesthez. Ez itt halhatatlan babérokat, csodálatos dicsőséget szerzett magának példátritkító hősiességével, még nem látott hősies kitartással ama förtelmesen borzasztó napokban, melyekben más, különben híres ezredek — mint a 4. tiroli császárvadász ezred, az I. tiroli országos lövészezred, a horvát 96. ezred stb. — már az első órákban összeroskadtak. A legkétségbeejtőbb helyzetekben az én hős székesfehérvári népfölkelőim soha, ínég egy percre sem inogtak meg. Csodálatom és hálatelt szeretetem kiséri őket további útjaikon." így harcoltak, így viselték magukat még a mi öreg népfölkelőink is, hazánk és honvédségünk örökös dicsőségére! Hogy ebben a nagy förgetegben itt-ott bajok és nagy hibák is történtek, ezt a napló következő szakasza is megerősíti (207. old.): „Richter ezredes, a 96. ezred parancsnoka, egészen meggörnyedve, reszketve és támolyogva jön hozzám és jelenti, hogy ezredének .elvesztését' akarja nekem elreferálni. Azt felelem neki, hogy az ő helye odakint van, ahol ezredének kis maradványai gyülekeznek, különben is ő a támadást egészen utasításommal ellenkezően csinálta, nem oldalba, ahogy elrendeltem volt, hanem arcba; bizonyos, hogy ez nagyban hozzájárult ezredének ,elvesztéséhez'. Most menjen ki, vagy ha beteg, jelentsen beteget!... Ö szótlanul elhagy, egy megtört aggastyán. Szegény ember, mennyire együtt érzek vele!..· És mégsem tehettem mást!"2 A csata nyolcadik napján még mindig változatlanul tovább tombolt az őrületes harc (227. old.): „Ma reggel óta az ellenséges lövegtűz változatlanul heves, minden elképzelhetőt felülmúlva, szörnyűséges. A fedezékeket régen elsöpörte a rettenetes lövedékáradat és csodálatraméltó csapataim ebben a mindent megsemmisítő tűzben — csupasz sziklán fekve — kitartanak ... A harcosok az egy hét óta tartó állandó súlyos küzdelmek, a rájuk zúduló hallatlan erejű lövegtűz által -— az éjjeli pihenés, élelem és víz teljes híján — részben már tökéletesen ki vannak merülve." De hogy az olaszoknak se lehetett sokkal jobb dolguk, az a napló következő adataiból tűnik ki (289. old.): „Elfogott olasz tisztek, kikkel személyesen beszéltem, azt mondották nekem, hogy tegnap oly szörnyűségesen nagy veszteségeket szenvedtek, hogy alig hiszik, hogy a támadásra küldött embe-2 Szegény Richter ezredes még ugyanaznap főbelőtte magát.