Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Propyläen-Weltgeschichte. VII. Band. Ism.: Mályusz Elemér 784
\ történeti irodalom. 787 harmonikus épület benyomását keltse a világtörténelem e fejezetének! előadása s nem egymás mellé helyezett részek halmazáét. Ami más szóval annyit jelent, hogy egyetlen embernek kellene megírnia a korszak történetét gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi vonatkozásaiban egyaránt. Az ilyen feladatra vállalkozó historikus áttanulmányozva a kor egész szellemi életét, nemcsak azt vizsgálná, hogy a klasszicizmus, majd a romantika szelleme a szépirodalmi művekben miként nyilvánult meg, hanem keresné és feltüntetné annak hatását a teológiai irodalomban éppen úgy, mint a közgazdaságiban. Ily módon el lehetne kerülni azokat az egyenetlenségeket is, amelyekkel Walzel cikkében találkozunk; ez ugyanis másod-, harmadrangú költőkkel bőven foglalkozik, ellenben a romantika gazdasági teoretikusáról, Adam Müllerről alig mond valami érdemlegest s ugyanígy nein méltatja eléggé a romantikusok államszemléletét és társadalomtanát sem. Az is kétségtelennek látszik, hogy ha egyetlen ember volna a kötet szerzője, akkor ez a gyakorlati politikusok és államférfiak tevékenysége mögött is jobban kiérezné és előadásában kidomborítaná a világnézeti indítóokokat, amelyek kifejtését a politikai eseményekről szóló többi fejezetben sok helyen sajnosan nélkülözzük. De igazságtalanok volnánk, ha nem jegyeznők meg azonnal, hogy ilyen egységes korrajzot ma még senkitől sem követelhetünk. Hisszük, hogy a történettudomány fejlődésében az a stádium is bekövetkezik, hogy ilyen korfestés lesz az átlagos munkateljesítmény, addig azonban még bizonyára hosszú idő fog elmúlni. Ha azonban e ma legtávolabbinak látszó csúcsra sikerül feljutnunk, abban része lesz, mint kezdeményezésnek, W. Goetz vállalkozásának s éppen ezért méltó az fokozottabb (mértékben is közönségünk figyelmére, még annak ellenére is, hogy a kötet magyar vonatkozású részeinél igen jelentős hiányok mutatkoznak. Különösen fájdalmas látni, hogy amíg a munka a romantika hatását az orosz és lengyel szellemi élet területén is — bár csak nagy vonásokban — feltünteti, a magyar romanticizmusról, főleg pedig Széchenyi politikai rendszeréről egyetlen szó sincs, noha Angyal Dávid „Széchenyi történeti eszméi" és Szekfű „Három nemzedék"-e alapján nemcsak a romantikusoknak Széchenyire gyakorolt hatása ismeretes pontosan, hanem az is kétségtelen, hogy a legnagyobb magyart kora államférfiai között önállósága és eredetisége következtében előkelő hely illeti meg. Bár mi magyarok ezt mind jól tudjuk, mégsem róhatjuk fel Walzel hibájául, hogy a könyv írása közben nem szerzett róla tudomást. Nem várhatjuk ugyanis, hogy a nyugateurópaiak megtanulják nyelvünket, hanem magunknak kellene kutatásainknak ily, európai fontosságú eredményeit a külfölddel megismertetnünk. S mert ezt a jelen esetben is elmulasztottuk, az említett fájdalmas hiányért csak magunkra vethetünk. 49*