Századok – 1929-1930

Tárcza - Gálos Rezső: Mikes Kelemen és Katona István 691

tárca. 695. Majd a LX. fejezetben átveszi Rákóczi betegségének, halálának és temetésének történetét,1

Mikes leveleinek legszebb részleteit, de már csak latinul, tartalmát mondja el Rákóczi végrendelkezéseinek.2

Végül idézi a Rákóczi József megérkezéséről, hadjáratáról és haláláról szóló részeket:3

ezek az adatok különösen becsesek neki, „Multi liinc errores continuatoris Fleuriani corrigi possunt".4 Összefoglalásképen megállapíthatjuk tehát, hogy Katonának a legjobbkor jutott kezébe Kultsár Mikes-kiadása. Olvasás közben dolgozhatta fel, β valósággal vezérfonalul használta előadásához; az adatok hitelességére bízvást támaszkodhatott, azokat a rendekezésére álló okiratokból összefüggően kiegészítgette, mások elbeszéléseit ellenőrizte velük. Csak azt vette át, ami Magyarország történelmével és III. Károly politikájával, elsősorban tehát a hazai eseményekkel bármiképen összefüggött. Ezeket — szokása ellenére — bő szemelvényekben magyarul idézi. így kerül ebbe, a 38. kötetbe a legtöbb magyar szöveg. Mikes csevegéseire nem vetett ügyet, de azokat is szemmellátható gyönyörűséggel olvasta. Munkája által Mikes Kelemen történeti adatai — akkor még egészen ismeretlen anyag — nyomban megjelenésükkor bejutottak a magyar történetírásba. Ez nagy érdeme is. De ha Katona meglátta is, hogy ezek a levelek „litterae lectu iucundissimae", költőink kedves olvasmányaik közé sorolták is, az irodalomtörténetírás — mint mondtuk — a szabadságharcig5

nem vett tudomást Mikesről. Pápay Sámuel ugyanakkor, mikor Katona 38. kötete már megjelent, Vitkovits s utóbb Bolyai drámáikhoz forrásul veszik, leveleskönyvét nem is említi, bizonyára, mert missilis leveleknek tudja, s nem tekinti irodalomnak. Toldy Ferenc 1852-i irodalomtörténete, Erdélyi János tárcája a Pesti Naplóban (1854), majd Arany János nagykőrösi jegyzetei a legrégibb tudományos nyomai a Mikessel való foglalkozásnak, s éppen abban az időben — az ötvenes években —, mikor, Toldy Ferenc tanusága szerint,6 „baráti körben e Levelek valódisága kétségbe vonatott", apokrif munkát kezdtek benne látni. Mégis, befogadtatása nem volt fölfedezés: mikor Toldy 1861-i kiadásával — mintegy száz évvel halála után, nem úgy, és nem azokkal a munkáival, amelyekkel ő gondolta — bevonult az irodalomba: úgy nézem, nem volt novo homus, Toldy által történt beiktatása nem volt „trouvaille" is; már félszázadja újból 1 109-112. levél. » 114-117. levél. 3 122., 123., 125-128., 131., 134., 136., 137., 139—144. 4 Hist. Crit. XXXVIII. 784. 1. 5 Egy kolozsvári lap tárcája az egyetlen, amely méltatja: Mikes Kelemen és Mikes István levelei. s. Nemzeti Társalkodó, 1840. II. 133. (Szinnyei: Folyóir. Repert,. II. 510. hasáb.) " Zágoni Mikes Kelemen Törökországi Levelei. Pest, 1861. II. 219. 1.