Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
a magyar állam adóügye. 625 szegénységben sínylődött, bár lehetőségei jobbak voltak. Legszegényebb város volt Nyitra, Felső-Magyarországon Késmárk. III. FEJEZET. Az adórendszer fejlődése. Minden adórendszer kifogástalan működése föltételezi az általános szellemi, gazdasági és társadalmi viszonyokkal való tökéletes összhangzást. Amely pillanatban a felsorolt tényezők bármelyike lényeges változáson ment keresztül, az egyensúly megbomlik, s a működésben zavarok állnak elő. A mindenkori helyes adópolitika feladata, a tényezők változását tigyelemmel kísérni, az elavult részeket kicserélni s az adórendszert az új fejlődés nyomán kiépíteni. A XVII. században nem hiányoztak ezek az alkalmazkodó törekvések. A szellemi élet változása, az ország gazdasági súlypontjának eltolódása s a fokozódó társadalmi differenciálódás több gondolatot ébresztett. Csoportosíthatók azok I. az abszolút és II. quantitativ irányú növelés körül, továbbá III. a relatív értelemben való kiterjesztés és IV. a qualitativ irányú átalakítás körül. A portális adóktól független csoport V. a városi adózás. I. A XVII. század gondolatvilágában, a zavaros állampénzügyi viszonyok között, önmagától adódott a gondolat, hogy az adókat fölemeljék. A különböző hatóságok e mellett visszatérő javaslatokban törtek lándzsát, s csak újabb kudarc után, a század közepe felé sikerült elérniök, hogy a dikát portánként 5, majd .10 forintra emelték. A gazdasági viszonyokat ismerve, az emelésnél életrevalóbbak voltak azok a javaslatok, melyek a magasabb impozíciók helyett közepes megterhelésű, de állandóan, egyik országgyűléstől a másikig járó adókat kívántak. Ez a gondolat a század első felében fennálló reformtörekvések között a legáltalánosabb. Diétáról-diétára visszatér; a magyar adópolitika sarkköve. Egyezett a nyugati felfogással, ahol több helyütt is, mint Tirolban, Csehországban hosszúlejáratú adókat létesítettek. Az állandó törekvés első, elvi jelentőségű sikereit 1618-ban aratta. Századok. 1930. IV—VI. füzet. 40
