Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Az Orsz. Magy. Régészeti Társulat Évkönyve. II. évf. Ism.: N. N. 53

55 TÖRTÉNETI IRODALOM. Szőnyi Ottó „Ásatások a pécsi székesegyház környékén 1922-ben" címmel pontos beszámolót nyújt legutóbbi pécsi ásatásairól, melyeknek legfontosabb eredményei egy apsisokkal ellátott, tekintélyes méretű, festett, IV—V. századból származó cella trichora alapfalainak feltárása, továbbá egy kisebb méretű sírkamra (immár a negyedik pécsi sírkamra) alapjainak kiásása, valamint a székesegyház XI. századi felépítése alkalmából készített s a székesegyház alapépítményeinek vízmentesítésére szolgáló, nagyobbrészt római kőmaradványokból és téglákból épített vízelvezető csatorna fekvésének és kiter! jedéeének pontos meghatározása voltak. A gazdag eredmény indokolttá tenné a mihamarabb következő további gondos feltárásokat, amelyek Árpádkori építőművészetünk e remekének építési periódusaihoz újabb adatokat szolgáltathatna művészettörténetünk számára. Ernyey József a M. Nemzeti Múzeum ú. n. „Csák Máté" hermájának vándorútjáról rajzol okleveles bizonyítékokkal alátámasztott képet; a herma szerinte Szent László relikviáinak megőrzésére szolgált s a XIV. század ι második felében készülhetett Nagyváradon, ahonnan Esztergomba, majd Stibor vajdához került, kinek hagyatéki inventárjában szerepel is egy aranyozott Szent László-fej. Innen azután különböző úton-módon jutott Trenceén város birtokába, mely 1812-ben az új Nemzeti Múzeumnak engedte át a becses emléket. Ernyey értékes megállapításait ezután a műtörténeti kritika is jól felhasználhatja az emlék keletkezése helyének és idejének pontos meghatározásánál. Gerevich Tibor Peruginonak, az olasz renaissance egyik kedves egyéniségének életét és művészetének jelentőségét tömör képben állítja az olvasó elé halálának 400 éves fordulója alkalmából tartott előadásában. Különösen Perugino festői stíljének felfejtésében mesteri e kitűnő tanulmány, melynek szerzője a legélesebben szembeszáll azzal a sokat hangoztatott váddal, hogy Perugino ateista lett volna. Ennek a Vasari által minden konkrétum nélkül terjesztett „irodalmi" vádnak a művész egész egyénisége, egész oeuvre-je ellentmond. Péter András a Vatikán könyvtára két magyar vonatkozású β a XVII. századból származó freskójának leírását és műtörténeti méltatását adja. A képek tárgyai: Korvin Mátyás megalapítja a budai könyvtárat és Szent István koronázása. Az előbbinek festője Giovanni Battista Ricci da Novara, a másodiké: Annibale Durante. Az utóbbi minden tekintetben a frissebb, elevenebb, kiválóbb alkotás, melyben a művész Szent Istvánt a középkor ikonográfiájával szemben szakáltalan, magyarbajuszos, kopaszodó, javakorabeli, tipikusan magyar arcú férfinak festi. Értékes összefoglalás Kapossy János tanulmánya: „Barokk művészetünk olasz kapcsolatainak kérdéséhez." Nagy tanultsággal, bő anyagismerettel állítja össze e kérdésre \ronatkozó fontos adalékait, melyeket nagy örömmel látnánk viszont mihamarább, természetesen kibővített és a konkretizált adatok még nagyobb tömegét összefogó for-