Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
a magyar állam adóügye. 615 jogosultságát, bár, mint látni fogjuk, elavultak, elvileg kérdésessé nem tették. A török végleges betelepüléséről kialakult meggyőződés elvileg is állandó védekezést tételezett fel, tehát egy állandó necessitas elismerését. Ez jutott kifejezésre az 1618. évi 52. cikkely megalkotásával. Ugyanakkor elismerést nyert a koronaőrző vitézek fizetésének, egy tisztán közigazgatási ügynek állandó szüksége a 39. cikkel. Másszóval 1618-ben Magyarországon kurzív adókat létesítettek.2 7 A fontos törvények megalkotásával tisztázhatóvá lett az 1526 óta légkörben lebegő új adóterminológia. I. Ferdinánd király idejében a gyakori háborús veszedelmek miatt sűrűn igénybevett adózás megszokottá tette a rendkívüli teherviselést. A mindkinkább veszendőbement átfutó jelleget alakilag is eltompította a consveta vagy hasonjelentésű ordinaria contributio kifejezés.2 8 Határként állítjuk az 1618-as országgyűlés idejét, amióta a fogalmak tisztulásában kétségbevonhatatlan irány a következőképen jelölhető. Contributio alatt értik azokat a (rendkívüli) kurzív jövedelmeket, miknek létjogosultsága egy állandónak elismert necessitason nyugodott. Mai szóval rendes adók. Subsidium vagy contributio extraordinaria alatt az olyan átfutó jövedelmeket, melyek létjogosultsága régi értelemben vett necessitason nyugodott. Rendkívüli adók. A subsidium extraordinarium az el nem ismert szükségleten alapuló, alkotmányellenesen mint a nádor írta, az országgyűlésen kívül tett felajánlásról különféle nézeten voltak. Vonatkozó iratok Hofkammer 1612 december. 1608-ban a szentkorona visszahozatalára szintén országgyűlésen kívül ajánlottak adót a nádor inspirálására Hofkammer 1612. dec., Pethe-iratok, stb. Hasonlóakról bővebben az adórendszer fejlődéséről készült fejezetben. Mindez mutatja, hogy a közvélemény az 1504 :1. t.-c. büntető tilalma ellenére a szükségletek kérdését kedvezően formálta. A köznemesség az 1504-es idézett törvényt 1681-ben a 12. cikkellyel megújította és „megtartás végett minden egyes főpap, báró és mágnás úrra és a szabad bányavárosokra is" kiterjesztette. Viszont az 1715:8. t.-c. „extraordinarius inopinatae hostilis irruptionis casus" fennforgásával a necessitásnak teljes átütő erőt biztosított. Megújították 1741: 22. és 1791:19. t.-c.-kel. 27 Tirolban 1573-ban sikerült az adózást évenkénti kötelezettségnek elismertetni, tehát elég korán. Az adatot hozza Sartori-Monteeroce, S. 132. ff. 28 Példák: Hajnóczy, Acta diaetalia anni 1618. Pestini, 1790, p. 179. — OL. KO. Protocollum *739„ 1614. november 24. iromány. — Hofkammer, 1613. augusztus 17. és 1650. január 8. (szeptemberben). — Staatsarchiv, Comitialia, 1617. december 8. és 1618. június 11. — Századok. 1885, 223. sk. 11.