Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Az Orsz. Magy. Régészeti Társulat Évkönyve. II. évf. Ism.: N. N. 53

Történeti irodalom. Az Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve. II. évfolyam. 1923—26. A választmány megbízásából szerkeszti Gerevieh Tibor. 67 ábrával, 21 képes táblával és 2 melléklettel. 401 1. Budapest, 1927. Franklin-Társulat. A tartalmas kötetet latinnyelvű ajánlás vezeti be, melyben az Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyvének 11. kötetét a társulat elnökének dr. Kuzsinszky Bálint egyetemi tanárnak ajánlja, ki a fenti évkörben töltötte be hatvanadik életévét. A jubiláns életének és a hazai régészet történetében nagy, sőt alapvető jelentőségű tudományos munkálkodásának kitűnően megírt, magvas méltatását adja a kötet bevezető tanulmánya Láng Nándor debreceni egyetemi professzor tollából, amelyhez Kuzsinszky irodalmi műveinek Stöbr Géza által gondosan összeállított jegyzéke csatlakozik. Ezután következik a régészeti, numizmatikai és műtörténeti cikkek és tanulmányok bosszú sora (23), melyeknek szerzői között e tudományágak legkiválóbb hazai művelőinek nevével találkozunk. Az ősrégészetet Hillebrand Jenő és Tompa Ferenc tanulmányai képviselik. Hillebrand a mai ásatási technika minden bevált és az eredményt teljesen biztosító fogásával felásott „pusztaistvánházai rézkori temető őstörténeti jelentőségéről" értekezik. A Tisza és Körös összefolyásánál, az ú. n. Tiszazugban fekvő Pusztaistvánházán feltárt, igen értékes kerámiai és egyéb mellékletekkel ellátott, zsugorított helyzetben fekvő 1—3 halottat magukban foglaló sírok szerző szerint az önálló magyar rézkor megállapításához igen jelentős adalékot szolgáltattak s nem lehetetlen, hogy ez és egyéb (így bodrogkeresztúri stb.) újabb ásatásaink kapcsán bebizonyítható lesz, hogy „Magyarország az európai rézkultúrának ha nem is egyetlen, de egyik legfőbb kialakulási gócpontja volt". Tompa „Velemszentvid bronzöntő iparáról" értekezik. Az ásatások alkalmánál előkerült nagyszámú öntőminta, nyersanyag, valamint a tömegszerűen gyártott s nyilvánvalóan kereskedői célokból felhalmozott azonos rendeltetésű bronztárgyak (sarlók, nyak- és lábperecek, szerszámok, nyíl- és lándzsahegyek stb.) alapján a szerző Velemszentvidet az őskori fémipar és nagy valószínűséggel a bányászat és kohászat emporiumaként mutatja be, melynek az európai praehistoria szempontjából is nagy volt a jelentősége. Az ünnepelt professzor tudományszakjának megfelelőíeg