Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 577

adalékok bethlen liábor történetéhez. 583 magyar nemzet országát vére hullásával szerezte és bizony könnyen másnak nem adja". Ha azonban „Vác nélkül semmi dolog végben nem mehet", várakozzék a basa csendesen, Bethlen majd közli a dolgot „az nagy urakkal, főnépeknek öregeivel", „meglátja, mire mennek" és értésére adja a basának.1 Ez a halogató válasz nem tetszett a portának s a budai basát is felingerelte, noha az ígért összegből elfogadott egy jókora foglalót. A mufti 1620 február 23-án így korholta Balassit, az öreg erdélyi követet: „sok ideje, hogy ismersz, tudod, nem hazudtam, de az németek nekünk az bolondvári kártételt megfizették, Váczot, Fiieket, Nógrádot s mind az több városokat, melyeket az muzulmán bírt, megígérték, ti semmit sem ígértek, csak kértek".2 íme a mufti, aki így dicsekedett igazmondásával, megvallotta, hogy hazugság· volt az a Korláthnak tulajdonított ígéret, melyet a bécsi diplomácia a portán szedett fel s terjesztett Európaszerte oly sikerrel, hogy ma is szerepel a történetírásban. A mufti igazmondása egyensúlyának helyreállítása végett nagyot hazudott Balassinak a császáriak ajánlatáról, amit azután Bethlen pártja is igyekezett terjeszteni, de a császári ígéretek a külföldön nem látszottak oly hihetőknek, mint a Korláthra fogott ígéretek. Karakas Mehemet nem idegenkedett ugyan a hazudozás politikájától, de úgy hitte, hogy a befejezett tények ékesszólása hatásosabb, mint a hazugságoké. 1619 november 10-ike körül esztergomi és pesti törökökkel Vác ellen indult, ostromolta a várat néhány napig, míg az őrség ágyúi és a fellármázott szomszédos végvárak őrségei el nem kergették a basát. Mehemet mentegetőzött Bethlen előtt, hogy ő nem akarta ostromolni Vácot, csak vadászni ment kíséretével a vár tájékára, de a várból lövöldöztek reá, ezért a falakhoz közelebb húzódott, hogy megtudja, miért bántja őt az őrség. Bethlen azonban bejelentette Mehemet kirándulását a portán, ahol valóban megharagudtak a basára, a „bolond ebre", hogy ilyen szégyent vallott. Görcsi Mehemet megígérte Bethlen követeinek, hogy „amíg leveletek az uratokhoz megyen, addig megviszik Karakasnak, hogy mázul". De nem lett mazullá, inert a portán nem azért haragudtak reá, hogy Vác alá szállott, hanem azért, hogy elkergették onnan. Bethlen 1 Mikó id. m. I. 327, 328. 11. 5 Mikó id. m. IT. 275. I