Századok – 1929-1930

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Az Árpádok trónöröklési jogához 37

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉS! JOGÁHOZ. 51 csak utóbb élesedtek ki. Semmi nyoma teliát annak, hogy Vazul Imre jelöltsége ellen állást foglalt volna. Béla. esetéig tehát nincs olyan érv, amely ellentmondás nélkül a seniorátus érvényesítését bizonyítaná. Ezért tartottam én szükségesnek megvizsgálni, hogy ez az elv nem ettől az időtől fogva valami külső hatás alatt érvényesül-e? És így jutottam ahhoz az eredményhez, hogy a testvérörökösödés (nem seniorátus!) Béla hercegbehívásával kapcsolatos s az akkor közte és Endre király közt létrejött megállapodás következménye,1 amint azt a krónika is igen határozottan és félreérthetetlenül kifejti. Ezt bizonyítja Levente esete is, aki nem követelt magának részt bátyja uralmából. Hóman a seniorátusi elv védelmében megteszi Leventét a legidősebb testvérnek,2

holott a krónika mindig következetesen harmadiknak említi a testvérek között, csak azért, mert a várkonyi jelenetnél Endréről a krónikaíró azt mondja: „Putabat enim de eadem simplicitate dedisse coronam filio suo, sicut sibi Levente dederat", holott a Béla-ág gondolkodásában élő író gyengeséget láthatott abban, hogy Levente minden részesedés nélkül engedte át az uralmat bátyjának, de ebből még semmikép sem következik Levente lemondása Endrével szemben érvényesíthető törvényes jogokról. A controversiáhan a leginkább kiélezett eset Szent László megválasztása. Erről írja Bartoniek: „Itt. ugyanis a helyzet az, hogy Géza az általa s a Szent László által elismert, törvényesen koronázott s tíz évig tényleg, még pedig a két herceggel a legjobb egyetértésben uralkodott Salamont trónjától megfosztva s helyébe lépve, háromévi uralkodás után már azon a ponton volt, hogy visszaadja Salamonnak az uralmat, de ebben közbejött halála megakadályozta. Mire a nemzet — helyesebben annak valamely csoportja — rábírta Szent Lászlót a kormányzat átvételére, ki azt elfogadta ugyan, de magát megnem koronáztatta, nem érezvén magát jogos, hanem — Salamonnal szemben — csakis tényleges uralkodónak. Ezért kellett az ő érdekében író Gestának oly erősen hangsúlyozni az ő egyhangú, lelkes megválasztását a. nemzet egyöntetű akaratából, hiszen még ő sem tekinti László uralmát, megválasztását jogosnak?" 1 Budapesti Szemle. 1913. 156. köt., 391. 1. 3 A Szent László-kori GestaUngarorum és XTI—XIII. századi leszármazói. 71. és 89. 1. Magyar történet. I. 261. 1. 3 Századok. 1926. 826. L 4*