Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Borusso-Germanicus: Preussens unsterblicher König. Ism.: Török Pál 549

550 TÖRTÉNETI IRODALOM. A szerző kiadott forrásanyagot használt, Nagy Frigyes műveit, levelezését és a porosz vezérkar kiadványát Nagy Frigyes háborúiról (Die Kriege Friedrichs d. Grossen), forrásai közt említi Carlyle Nagy Frigyesét és még néhány életrajzot. Nem annyira ismerni, mint inkább megérezni akarta Frigyesben az embert, célja tehát főleg jellemzés. Erre valóban nagy gondot is fordított. Fölemlíti Hillét, aki Frigyest mint trónörököst tromfolta le: Frigyes csodálkozott, hogy Hille polgár létére fölebbvalója lett nemesi származású tisztviselőknek, Hille visszavág: a világon minden fölfordult bizony, esztelen hercegek parancsolhatnak okos embereknek. —· Említi Bastiani dómprépostot, akit az öregedő Frigyes arra kért, hogy őt majd köpeny alatt vigye be a mennyországba, — mire Bastiani azzal válaszol, hogy szívesen engedelmeskedik, ha Szent Péter nem veszi olyan szigorúan a csempészést, mint Frigyes. Némelykor egy-egy ilyen mondás valóban jobban jellemez, mint bármi más, mikor pl. Frigyes trónraléptekor az ünneplés láttára atyjára gondol és fölkiált: ez az ünneplés csak azt mondja nekem, hogy mit vesztettem. Jellemző Frigyes Vilmosra is a gyermek Frigyesről alkotott véleménye: semmi emberi hajlama nincsen, sem lovagolni, sem lőni nem tud. De röpke mondatoknál jobban jellemeznek a tettek és ezeket, valamint a forrásokból megismerhető gondolatmeneteket élénk figyelemmel kíséri a szerző. Frigyes Vilmos még benne él a választófejedelmi gondolkozásban, a császárról rosszat föltételezni sem tud, az angoloktól nyert fölvilágosításokat angol csalfaságnak tekinti; fia már nem tűri a birodalmi korlátokat, véget vet a porosz állam kétlaki életének, sőt megkísérli azt, amit majd Bismarck valósít meg, a német államok unióját porosz vezetés alatt. Ebbe az 1785-ben alakult unióba még a katholikus egyházi fejedelmek is beléptek, mert József szekularizációs terveitől féltek. Frigyes gondolatvilágát is gondos vizsgálat tárgyává teszi, helyesen érzi meg az Antimachiavelliben a pozitívumot. Ezt a munkát Carlyle kicsinylően mellőzi, csakúgy mint Macaulay, pedig benne van Frigyes kormányprograinmja, benne van háborúinak és szerződésszegéseinek igazolása is: az Antimachiavelli írója elismeri az igaz ügyért indított háború jogosságát, önvédelemből mindazt megengedi a törvényes uralkodónak, amit Frigyes mint király megtett. Nagyon jellemző Frigyesre a Berliner Nachrichten megalapítása, gazdasági politikája Colbertre nemcsak az ipar pártolásában emlékeztet, hanem abban is, hogy a nélkülözhető vámvonalakat ő is eltörölte. Megemlíti a szerző azt az anekdotát, amely szerint Frigyes a róla készített gúnyképet lejebb akasztatta az utcán, hogy a nézegetők nyakukat ne szegjék, de az általa előadott változatban a lelkes alattvalók ennek a nagylelkűségnek hatása alatt széttépték